Eltelt két év

„Két évvel ezelőtt ezekben a percekben egy autó mellett álltam, amelyben vidékre kellett volna utaznom. De aznap már nem tudtam beülni abba az autóba. Viszont, talán a folyamatosan csöngő telefonnak köszönhetően egy darabig még nem is jutott el teljesen a tudatomig, hogy mi történt.

Egy évvel ezelőtt ezekben a percekben itt álltam, pár lépésnyire ettől a helytől. Jegyzeteltem a tudósításomhoz, és egyszer csak kifogyott a tollam. Néztem bambán az üres papírt, aztán hirtelen egy kéz a hátam mögül odanyújtott egy másik tollat. Egy népszabadságos fotós kollégától jött a toll. Huszonöt éven át dolgoztunk együtt, megszokta, hogy figyelje, nincs-e szükségem segítségre.

Egy héttel ezelőtt ezekben a percekben Boda Andris felkiáltott a Népszava szerkesztőségében: nézzétek az indexet, lekapcsolták. A döbbent csendben azon kaptam magam, hogy sírok. Hirtelen megrohant minden, amit az elmúlt két évben átéltem. Hogy én már sosem fogok szerkesztőségi fiókban olyan tárgyakat tartani, amelyekre valaha még szükségem lehet. És hogy eljöhet a pillanat, amikor a kifogyott toll helyére már nem érkezik másik. ”