A palotai példa

„A kérdés tehát továbbra sem úgy vetődik fel, hogy hogyan lehet elrángatni a szavazófülkékbe a híveket, hiszen elmennek azok maguktól is, amiként a fideszéi is. Hanem úgy, hogy mivel lehet rávenni a közügyekben most érdektelenséget tanúsító, a hatalom által konzekvensen félrevezetett, a tájékozódás alternatív lehetőségeivel élni nem hajlandó választói többséget, hogy a saját érdekében figyeljen, mérlegeljen és döntsön. 

A jövő évi önkormányzati választásig hátralévő egy év a trendfordításra talán nem elég, de arra igen, hogy az ellenzék legalább Budapesten szavazatokra és mandátumokra váltsa a létező elégedetlenséget. Nincs az a körzet, nincs az a városrész, ahol ne lehetne megtalálni a helyben legfontosabb ügyeket és azokat a hiteles arcokat, akik képviselik őket. És az elkövetkező egy év majd azt is bebizonyítja, melyik politikai erő képes a célért dolgozni, és melyik játszik cinkelt lapokkal. A tét persze nem az örökkévalóság, csak a nagyon is kézzel fogható jelenünk: ha most odalesz Budapest, ebben a büdös életben már nem kapunk újabb esélyt.

Egy év arra elég, hogy az ellenzék legalább Budapesten szavazatokra és mandátumokra váltsa a létező elégedetlenséget.”