A „populista” pártok térnyerése azt jelzi, hogy a lakosság egyre nagyobb része szembefordul a globalista elittel.
„A neoliberális reformok bevezetése óta harminc-negyven év telt el, és mára letagadhatatlanná váltak a következményei: erőteljes pénzügyi válságokkal kísért lassú gazdasági növekedés, széles rétegek elszegényedése, létbizonytalanság, külső egyensúlyi problémák kiéleződése, a gazdaságilag gyengébb országok eladósodása, a dereguláció révén hatalmas a közepes nemzetállamok gazdasági erejét meghaladó pénzügyi és vállalatbirodalmak és ennek nyomán egy nemzetállamokhoz nem kötődő, kozmopolita euro-atlanti gazdasági és politikai vezető réteg, »elit« létrejötte. E problémát az utóbbi évtizedben súlyosbította a fejlett ipari országokba történő tömeges bevándorlás. Mindezek következtében a tömegek kezdtek fellázadni e globalista elit és politika ellen, és ez tükröződik Donald Trump megválasztásában és a »populista« pártok európai sikereiben is.
E helyzet haszonélvezői, a »globalizátorok« azt mondják, hogy ez természetes és megváltoztathatatlan folyamat, amit el kell fogadni, a vele való szembeszállás eleve kudarcra van ítélve. Ha azonban sorra vesszük a globalizáció fent említett alapvető intézkedéseit, rögtön kiderül, hogy lehet rajtuk változtatni, mint ahogy az 1980-as évek előtt is más szabályok voltak érvényben. Először is, a szabad tőkeáramlást államilag ellenőrzött tőkeáramlással lehet felváltani, mint ahogy az a második világháborút követően mintegy harminc éven keresztül fennállt, a hatalmas pénzügyi és vállalatbirodalmakat kisebb egységekre lehet felosztani, a pénzügyi spekulációkat jelentősen mérsékelni lehet például a pénzügyi tranzakciók megadóztatásával. A kereskedelmi mérlegekben jelentkező egyensúlytalanságot fel lehet számolni, a magáncélokat szolgáló jövedelmeket erőteljesebben lehet adóztatni, végül a határokat meg lehet védeni a tömeges illegális bevándorlással szemben. Mindez csupán politikai akarat kérdése, mint ahogy annak idején a liberális reformok bevezetése is az volt.
Egy ilyen fordulat megerősítené a nemzetállamok szerepét a globalista elittel szemben, amit az utóbbiak nyilvánvalóan vonakodnak elfogadni. Ugyanakkor a »populista« pártok térnyerése a globalista érdekeket kiszolgáló jobb- és balközépnek nevezett pártokkal szemben azt jelzi, hogy a lakosság egyre nagyobb része szembefordul a globalista elittel. A New York Times cikke éppen erre figyelmeztet, és javasolja a nemzeti érdekek figyelembevételét, addig, míg nem késő, amíg a globalista elit – más nevein a »mély állam«, a »háttérhatalom«, az »establishment« – hatalma végképp meg nem roppan.
A »populista« oldalon viszont nem elég pusztán a bevándorlással foglalkozni, hanem alternatívát kell állítani azokkal a gazdaságpolitikai koncepciókkal szemben, amelyek a jelenlegi globális struktúrát létrehozták.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Aztán hátat fordított és elsétált.
A globalizáció és a technológiai fejlődés a szervezett bűnözés virágzásához vezet.
A leendő elnök által belengetett extravámok sokak szerint olyan kereskedelmi háborúhoz fognak vezetni, amely meg is öli a globalizációt. Vannak azonban olyan modellek, amelyek nem ennyire pesszimisták: ezek szerint attól, hogy az USA kiszáll egy játékból, az még folyik tovább – csupán a szabályok változnak meg.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
A Nemzetközi Labdarúgó szövetség olyan térképet használt, amelyen a Krím Oroszországhoz tartozik.
