Keresztény és demokrata

„Sokan egészen konkrétan Emmanuel Macront nevezik meg a Néppárt megosztására irányuló törekvések mögött…

Emmanuel Macron Franciaország elnökeként egy európai uniós, szövetséges állam első számú vezetője, de egyúttal a pártpolitikai színtéren politikai ellenfél is. Viszont nem elsősorban nekünk. Amennyiben a német politika még képes valamennyire a saját érdekeit követni, akkor elsősorban Németország és különösen a német kereszténydemokraták számára veszélyes. Más kérdés, hogy a teljesen kiegyensúlyozatlan német sajtóban és nyilvánosságban ennek kimondása veszélyeket rejt magában. A német jobbközép éleslátóbb része ugyan fél kimondani, de tudja, hogy Orbán Viktor a Bildnek nyilatkozva találóan fogalmazott: a macroni koncepció egy Franciaország által vezetett Európai Unió, német pénzen. CDU-s barátaink jelentős része ehhez a törekvéshez nyújtott most segédkezet, egyébként a saját testvérpártjuk elárulásával.

Nemrég találkozott Heinz-Christian Strache osztrák alkancellárral, aki ebben az uniós eljárásban is mellettünk állt, a jóval kevésbé barátságos Sebastian Kurz kancellár reakciója viszont sokakat meglepett…

Azoknak lehetett ez meglepő, akik úgy gondolták, hogy Ausztria Berlintől, illetve az osztrák kancellárnak a némettől való függetlensége a gyakorlatban is fennáll. Ráadásul az osztrák politikai boszorkánykonyhát jól ismerők, illetve a Kurzot mentegetni akarók szerint a kancellár azért is volt nehéz helyzetben, mert az ÖVP EP-képviselőinek kiválasztásába még nem szólhatott bele, így akik ott vannak, úgyis balliberális politikát visznek, és mindenképpen hazánk ellen szavaztak volna. Ő pedig ennek elébe akart menni, ez határozta meg a véleményét. Ha ez igaz, az szerintem még rosszabb képet fest az osztrák kancellárról.

Az mindenesetre világosan látható, hogy például mind az osztrák, mind az olasz kormánykoalícióban nézeteltérés van a hazánk elleni eljárással, illetve valamelyest az unió jövőjével és a bevándorlás kezelésével kapcsolatban is. Ez már az EP-választás kampányának előszele?

Igen, és ezek a viták is bizonyítják, hogy ma Európát nem a bal-jobb, liberális-nemzeti különbözőségek, hanem a bevándorláspárti-bevándorlásellenes törésvonal osztja meg. Ezekben a kormányokban is általában ennek mentén van nézetkülönbség. Sebastian Kurz volt az, aki ilyen szempontból a legkevésbé elvszerűen nyilvánult meg, de ezt tudjuk be a jelentős német hatásnak. Mindenhol máshol világos volt, hogy a bevándorlást elutasító erők kiálltak Magyarország mellett, a migrációt támogatók pedig hazánk ellen foglaltak állást. Ez még akkor is így volt, ha ezek a pártok egy többé-kevésbé működőképes koalíciót alkotnak saját hazájukban.”