A lokalitás szabadsága

„Jövő tavasszal az uralkodó neoliberális ideológia sugallatai szerint magas részvétel várható az európai parlamenti voksoláson. Hála az úgymond »újfasiszta« fenyegetésnek, a haladás erői (amin mostanság a multinacionális tőke érdekeinek behódoló és azokkal összefonódó balliberális főáram értendő) összekapják majd magukat, s útját állják a »fasizálódás« tendenciájának. ! No pasarán! – imígyen cseng ma a Wall Street-től Brüsszelen keresztül a londoni Labour Party irodákig hatoló jelszó. Fura egy »népfront« ez. Szegény Dolores Ibbáruri, a legendás antikapitalista, fészkelődhet is a sírjában. (Kínjában.)

Nem tudni, ki és miként tör, avagy nem tör át, de hogy Délnyugat-Franciaországban nyomát se látni az »újfasizmusnak«, az biztos. Pedig e Provance-tól és a Cote d’ Azúrtól balra eső, nagyjából Bordeauxtól a Pireneusokig húzódó, mellbevágóan rusztikusnak megmaradt vidék mindig másként gondolkodott. Mindig szembeszegült az éppen aktuális főárammal, kezdve az albigensektől (katharoktól) a Nagy Francia Forradalmat opponáló Vendée-n át egészen a mai napig.

Rögtön szembetűnt, mikor a minap ott jártam, hogy ma sem a hivatalosság vidéke ez. Sok helyütt előzékenyen már a falakon megüzenik a köztársasági elnöknek, ha netán egyszer arra hajtatna: »Macron! Franciaország nem eladó.« Sőt csípős helyi rossznyelvek szerint Emmanuel Macron, bár napóleoni méretű ambíciókat dédelget, kizárólag nejének életkorával hajaz a korzikaira, semmi másban. De ettől akár még kedvelhetnék is, mégsem kedvelik, s ennek nemcsak politikai okai vannak.

Miként a neoliberális főram egésze, Macron se ért egy kukkot sem »vidékiül«. Mit se tud kezdeni a lokalitással. Ugyan a neolib szótárban megtalálható a glokalizáció, a szubszidiaritás kifejezés, de arrafelé élő ember ilyen műszavakat nem forgat a szájában. Ellenben mondjuk a pireneusi magas legelők juhászai bátran élnek a lokalitás szabad szájúságával, amikor a brüsszeli bürokraták előírnák nekik, ezután hogyan készíthetik tradicionális sajtjaikat. Merde! Egyék csak Junckerék azokat a steril laboratóriumokban érlelt, gumikesztyűben formázott akármiket, ha az ízlik nekik, mi meg esszük tovább a miénket. Nehogy már belepancsoljatok az életünkbe!”