Száz év után is elmondhatjuk: itt vagyunk!
A napokban, október 28-án volt száz éve, hogy kikiáltották Csehszlovákiát.
Most az ősök, akik földművelők, mérnökök, munkások, közösségszervezők, politikusok, családapák és -anyák, fasiszták és kommunisták, keresztényszocialisták és nemzetipártiak voltak, talán odafentről lenéznek ránk, s remélhetőleg ennyit mondanak: még ott vagyunk!
Mi pedig száz év után is elmondhatjuk immár Szlovákiában: itt vagyunk!
A kisebbségi sors létérzésével mondhatjuk ezt, mert emberségességünktől fogva csak ennyit mondhatunk helyzetünkben: csak hozzuk ki a lehető legjobbat belőle!
Idealista vagyok. Tudom.
amely bár kényszerközösség, mégis egyedülálló kulturális térben él, akárcsak az erdélyi magyarság, a németországi szorbok vagy épp a dél-tiroli németek. A legjobbat, ami a kisebbségi létben a kultúrák mezsgyéjén élve a nemzetek közötti humanizmus felismerése.
Felismerése és arra való törekvés egy olyan korban, amelyre a mellveregetés, a vox populi veszett kutyaugatássá való torzítása és a polgári „értékköntösbe” öltöztetett – szociális érzékre nem hajlamos – új arisztokrácia térnyerése jellemző. Olyan kor, amikor sajnos célkeresztbe került nem egy faj, vallási irányzat vagy nemzet, hanem a társadalom azon rétege, amely a mérsékelt irányításra képes. Endlösung: tudomány és értelmiség!
Száz éves a felvidéki/(cseh)szlovákiai/szlovenszkói magyarság. Talán felnőtt már, talán nem. 1930 szeptemberében Tomáš Garrigue Masaryk, csehszlovák köztársasági elnök 1 millió koronát áldozott egy csehszlovákiai magyar tudományos akadémia létrejöttére, amely később az ún. Masaryk Akadémia (eredeti neve: Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság) néven híresült el. Persze, lehet átkozni és egy kalap alá venni mindenkit, aki bármennyire is közrejátszott az Osztrák-Magyar Monarchia bukásában. Csak jegyezzük meg azt is, hogy a történelem nem fekete-fehér.
Egyik legfontosabb kérdésünk szerintem az, hogy milyen korban élünk egyáltalán. Magunk sem tudjuk, nem fogjuk fel. Nemcsak a közösségek, de általuk a politikai spektrum is változik. Mindenesetre a legjobbat kell kihoznunk abból, amiben élünk: közösségünkből, kisebbségi kultúránkból, gondolkodásunkból, és igen, az országból, amiben élünk (tarthatjuk hazánknak vagy nem, de itt élünk), Szlovákiából.
Mert a legjobb, amit kihozhatunk ebből, az nem bármiféle érték és szellemiség megőrzése. Ennél kézzelfoghatóbb, de sokkal nehezebb a feladat: magyar gyermekeket a magyar iskolákba!
Boldog/nem boldog születésnapot, felvidéki magyarság! Itt vagyunk!
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
December 16-án folytatódnak a tárgyalások.
Szerintük komoly tétje van a román választásoknak.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Szerdán bejelentette a német Zalando, hogy 1,1 milliárd euróért felvásárolja riválisát, az About You-t.
„Történelmi eredményt ért el az ország” – mondta a pénzügyminiszter.
