Gyomorforgató!

„A szuverenitásnak, a nemzeti függetlenségnek mint értéknek a képviselete eddig sem számított alapkérdésnek a balliberális oldalon.

Ha valamire mérget lehetett volna venni tegnap a parlamentben, akkor az az, hogy az ellenzék a Magyarország szuverenitásának megvédéséről és a Magyarországgal szembeni rágalmak visszautasításáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitájában újabb kitűnő lehetőséget lát majd a kormány támadására. A szuverenitásnak, a nemzeti függetlenségnek mint értéknek a képviselete eddig sem számított alapkérdésnek a balliberális oldalon, a fogalmat nagyjából az 1848/49-es szabadságharc történelmi emlékével letudták még a KISZ-ben, a vagyont pedig felélték. „Jogállamilag.” Független bíróság mellett, hogy a Sargentini-jelentés vádiratának néhány kitételére emlékeztessünk. 

Kiindulhatnánk persze 1956-ból is, ami mégiscsak a rendszerváltoztatás alapköve, amely egy időben még Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt is elgondolkodtatta. Például 2006-ban, amikor brutális tömegoszlatásra utasította a demokratikus rendőrséget, a törvényességet garantáló ügyészség asszisztenciája mellett pedig vaddisznókra rendszeresített gumilövedékkel töltötték fel a rendvédelem raktárait, amelyeket aztán bevizsgálás nélkül, törvénytelenül bevetettek a néppel szemben. 

Sargentini asszony akkortájt még téli álmát aludta, megannyi brüsszeli bürokratával együtt. Ahogyan Soros jogvédő civiljei is. Sőt, a most újra vezérszerepben tetszelgő bukott Gyurcsány korábban még Nagy Imre pártján állt Kádár ellenében, mi több, az MSZP többségével ellentétben megszavazta a kommunizmus bűnei-ről szóló törvényt is. 

A Sargentini-jelentés életvize, bájitala azonban most feledékenységi rohamba taszította az őszödi igazembert. Szinte tombolt a parlamentben, „aljas, hazug” kormányozott, gazemberezett, s Kádárt dicsőítette. Azt a Kádárt, aki a bukott miniszterelnök, Gyurcsány szeretett Imréjét, koncepciós perben, Moszkva előtt igazolva a kommunizmus iránti elkötelezettségét, a halálba küldte. A most oligarcházó Gyurcsány és elvtársai csak azt felejtik el, hogy vezérük milyen privatizációs trükkök révén szerzett nem kis vagyont olyan időkben, amikor a magyar jogállamról még nem Brüsszelben állítottak ki hamis bizonyítványt.”