Hiszek a nyílt vitákban

„Felmerül-e a szószékre kiálló Balog Zoltán lelkészben, hogy mi lesz azokkal a hívekkel, akik nem a kormánypárttal szimpatizálnak?

Hogyne! Eddig is felmerült. De én hiszek a szavak, az érvelés erejében. Nem vagyok pártvezető, sem egyházi vezető. Ha én a kormány politikájáról beszélek, az egy keresztyén ember véleménye, melyet megoszt a közösségével, és meg is vitat. De ez már nem a kormány vagy az egyház hivatalos álláspontja. Fontos különbség! Arra is szükség van persze, hogy püspökök nyilatkozzanak, zsinatok határozzanak. De én mostantól egyszerű lelkipásztor vagyok, és ha közéletileg megnyilvánulok, és így esetleg több figyelmet kapok is más kollégáimnál, mert miniszter voltam korábban, mégis azt szeretném, ha a szavamnak önmagában lenne súlya, nem azért, mert a kormány vagy egy többmilliós közösség hivatalos véleményét képviselem. Kisebb-nagyobb rendszerességgel egyébként az elmúlt években is prédikáltam, amit az egyházi törvény lehetővé tett, havonta legalább egyszer. Aki odajött, tudta, hogy én miniszter vagyok. Eddig nehezebb volt úgy beszélni egymással a politikáról, hogy kormánytag voltam. Ennek most vége.

Miután közöltem, hogy lemondok a mandátumomról, megjelent a templomban egy tekintélyes orvosprofesszor, aki korábban a gyülekezetünk tagja volt, de azt mondta, amíg a Fidesz-kormány képviselője vagyok, addig ő nem hallgat engem. Nyolc év után visszajött, beült vasárnap a templomba. Kérdeztem: hát te? Azt felelte: most már szabad ember vagy, szívesen hallgatlak.

Vannak tehát, akik most úgy érzik, felszabadultabb vagyok. De ezután is vállalom azt a közéleti álláspontot, melyet eddig képviseltem. Ezután még szabadabbak lesznek a viták – hiszek a nyílt vitákban.

Az iménti kérdésem arra is vonatkozott, hogy nyolcévnyi aktív politikai szerepvállalásod után nem kaphatja-e azon magát a hallgatóság, a gyülekezet, hogy például egy oktatásügyi kérdésben a politikus szólal meg belőled, nem az evangélium hirdetője.

Ilyen veszély fennáll, de ez egy felnőtt közösség. Múlt vasárnap humorosan meg is jegyeztem, hogy mostantól többet fogok a prédikációimban politizálni, mert eddig örültem, hogy másról beszélhetek, miután hétfőtől szombatig épp eleget foglalkoztam politikával. Kétségkívül nagyobb lesz a kísértés, hogy konkrét politikai utalásokat tegyek, de mondok egy megnyugtató példát. Nemrég beültem a kis konfirmandusokhoz, a tizenhárom éves kamaszok között pedig nagyon jó kis vita alakult ki, hogy tényleg Isten teremtette-e a világot, vagy önmagában áll az evolúció. Vajon a majmoktól származunk-e, vagy nem – klasszikus helyzet. És akkor az egyik srác azt mondta: Zoli bácsi, csak azért nem fogom neked elhinni, hogy Isten teremtette a világot, mert miniszter voltál.

Micsoda kritikai érzék!

Telitalálat! Természetesen nem is várok el ilyesmit. Az értékrendem változatlan, közismert. Miniszterként is próbáltam nem konkrét politikai szlogeneket alkalmazni, hanem az értékrendemből levezetni, hogy miért támogatom a kormány munkáját. Néha még az újságírók is felfigyeltek rá, hogy például a migrációval, a kerítéssel kapcsolatban cizelláltabb álláspontot képviseltem, mint a kormányzati kommunikáció. Ezt elfogadták a minisztertársaim, elfogadta a miniszterelnök, miközben lojális maradtam ahhoz a kormányállásponthoz, amitől az elején, őszintén megmondom, megrettentem. Kerítést fogunk építeni, hát hogy? Komoly, éjszakáig menő vita volt a kormányülésen, ahol a keresztény erkölcsi kérdés is felmerült. Azóta nekem is változott az álláspontom. Ma már sokkal kevésbé érzem megdöbbentőnek. Kell a kerítés.”