„Köztudott, hogy súlyos világnézeti vitában állok a genderideológia híveivel. Úgy gondolom, sokkal inkább egy politikai mozgalom komisszárjai ők, mint kutatók. Úgy hiszem, hogy a tudós elmék a fehér köpenyek és a fémkeretes szemüvegek mögött három tényleges célt dédelgetnek: valódi tudományokat hitelteleníteni, mint a biológia; vitatható hipotéziseket dogmatizálni, mint a patriarchátus; továbbá a politikai korrektség diktátumaival oly mértékig kontrollálni a nyelvet, hogy azzal ellehetetlenítsék az eltérő nézeteket és a társadalmi vitát. Úgy hiszem, hogy a genderszemléletnek helye van a tanszékeken, de csak ha azt a genderkutatók hajlandóak tudományos vitáknak alávetni, ha nem párhuzamos valóságot építenek, hanem a szociológia, a nyelvészet és a pszichológia területein más kutatókkal szabad és átfogó diskurzust folytatnak.
Rólam mindenki tudhatja, hogy bármikor kapható vagyok egy jó genderezésre – csakhogy attól, hogy én genderezek egyet, Magyarország egy kicsit szabadabb hely lesz; attól hogy a kormány egy huszonnégy órás ultimátum keretében felszámolja a genderszakot, viszont nagyon nem. Megrémít a politikának ez a mértékű önkénye: ott tartunk, hogy már Orbán diktál trendet Putyinnak – hisz genderszak még a szentpétervári meg a minszki egyetemen is működik. A tudomány szabadsága és önrendelkezése százszor fontosabb érték, mint amit bárki hisz a világról – legyek az akár én, akár a megválasztott kormányfő. Engem a genderkomisszárok azzal fenyegettek, hogy vörös festékkel öntenek le, ha az Andrássy úton a putyinizálódás ellen felszólalni merészelek – ugyanakkor cinkos volnék, ha elhallgatnám, hogy egy egyetem autonómiája magasabb polcon áll a teremtésben, mint ez vagy az a politikus, aki gondol egyet, és ultimátumot ad dékánoknak meg rektoroknak. Orbán Viktor nyilvánvalóan nem érti, hol a helye.
Teljes szolidaritásomról biztosítom az érintett oktatókat. Ami tegnap történt a Hír TV-vel, az történik ma velük, és félve várom, ki kerül sorra holnap.
#NotInMyName”