Félelem és rettegés Literatúrában

„Megfordult a kocka, a jobboldali sajtó már sokkal trendibb, a baloldali nyegleség pedig egyre uncsibb. Sajnos ez a hangulat még mindig nem ragadt rá a jobboldali értelmiségre. Nemcsak maguk a liberálisok túszai a félelemnek, a baloldal urainak, hanem a jobboldaliak is.

Még mindig balra kacsintanak, és epekednek bár egy kis elismerésmorzsáért, elhallgatják véleményüket, két kapura játszanak, vagy legalább egy kiskaput nyitva hagynak, mert ki tudja, mi történik majd 2022-ben, 2026-ban vagy 2030-ban. Én megmondom: az történik, hogy akik most kussolnak, akkor is gyávák maradnak, és a félelem ólmos ízét érzik a szájukban, a tehetetlenséget, a beteljesületlenséget, a vereséget – mert a gyávának soha nem lesz győzelem az osztályrésze.

Nyolc évnek kellett eltelnie, hogy a méltatlankodásból, pusmogásból végre nyílt hadüzenet legyen, és akkor is egy újságíró – Szakács Árpád – vette magának a bátorságot, hogy kitálaljon a közönségnek és a politikumnak, hogy ez így nincs rendben, a kultúrát még mindig a politikából rég kigolyózott SZDSZ tartja túszul.

Természetesen azonnal ellene fordult az összes liberális ágyú, és lövöldözni kezdett a szokásos gennyel, azzal, amivel Fekete Györgyre lövöldöztek, amikor a Magyar Művészeti Akadémiát fölépítette (fölépült!), vagy rám, amikor a tehetségkutató és -gondozó Előretolt Helyőrsége Íróakadémiát fölépítettem (ez is fölépült!), meg mindenkire, aki szembeszállt a liberális kartellel.

És akkor mi van? Ez is már egyszerűen dögunalmas, mint minden, ami kiszámítható. Ugyanazok írják ugyanazokat a karaktergyilkoló cikkeket, ugyanaz a néhány száz ember írja alá a petíciókat, lájkolja és kommenteli a gyalázkodásokat néhány őrjöngő nímand Facebook-oldalán, mert ilyesmikre csak a nímandoknak van idejük, a jó íróknak van más elfoglaltságuk, akárcsak a többi 13 millió magyarnak.

Ugyanaz a séma, ugyanazok a szavak: dilettáns, talpnyaló, eszelős, maffiózó senkiházi vagy. Ezekkel a rég megunt sablonszövegekkel körülbelül annyira félelmetesek már, mint a Gyaloggaloppban a Lovagok, Akik Azt Mondják, Ni! Aki még fél tőlük, kedves jobboldali, nemzeti, konzervatív vagy akár liberális értelmiségi és művész hölgyeim és uraim, az meg is érdemli, hogy továbbra is a túszuk maradjon.”