Valódi ellenzék Magyarországon?

„A ma ismert ellenzéki világ támogatásával fel kell hagyni. A változás változtatással kezdődik. A jelenlegi ellenzék belső folyamatain nincs mit katalizálni, az önmagát fenntartó, önmagáért létező pártstruktúra pozícióharcainak logikáján át kell látni és át kell rajta lépni.

Újra kell értékelni a közéleti szereplők relevanciáját. A szüntelen jelöltcastingnak és az összefogás-verziók tízezredik megvitatásának nincs értelme, ha nem tudjuk, mire keresünk embert, csapatot. A mára reflektáló tartalmi ügyeket, ezek eredményeként az ellenzékiség politikai platformját kell megépíteni ahhoz, hogy egy ponton aztán elmondható legyen, mi jönne Orbán helyett.  A tartalmi váltásnak, például a jelenhez igazított Európa-képnek döntő szerepe lehet a 2019-es európai parlamenti választás kampányában. Ez azt jelenti, hogy bizonyos közéleti beszédmódokat és tekintélyeket tudatosan fel kell mondani a demokrata közéleten belül.

Az ellenzéki pártok nem állhatnak elő többé azzal, hogy rajtuk kívül nincs más, akire szavazni lehetne, aki nem őket választja, az a NER fennmaradását segíti. Jelen állás szerint valójában éppen ők segítik a NER fennmaradását. (...)

A bizonyítottan semmibe vezető, a maradék energiát hiába elégető ellenállási próbálkozások helyett az ellenzéki politika irányát kell módosítani.

Ahogy Orbán foglyul ejtette az államot, úgy a létező ellenzék foglyul ejtette a változásban reménykedő szavazókat, akiknek most ki kell szabadulniuk, hogy kikényszeríthessék ezt az irányváltást.”