„Gyerekek ők, akik kisöccsként a nagy és erős bátyjukat idealizálják, olyanok akarnak lenni, mint ő. Az eredetiség és a valódi karakter hiánya persze nem bűn, mindenki csak hasonlítani akar. Viszont szemenszedett hazugság a független médiakritika utolsó bástyájának nevezni Puzsér Róbertet. Puzsér Simicska tévéjének dolgozott, ráadásul Vona Gábor főszónoka volt. Nem véletlen, hogy kirúgása utáni napon rögtön együtt függetlenkedtek Vonával a vlogján. Tibi atya pedig pontosan követte a Jobbik narratívát, »ártalmatlan és független« posztjaival a kampányidőszakban végig a Jobbikot segítette. Véletlenül pontosan ugyanazzal az »egyrészről-másrészről«-féle puha, de egyértelmű játékkal, amit annyira dicsért Puzsérban is.
Már az is figyelemre méltó, ahogy Puzsér eljárt a kirúgása kérdésében. Megvárta, hogy kap-e jobb ajánlatot, ha igen, biztosan maradt volna. Hiszen eddig sem állt fel. Amikor viszont kirúgták, akkor már előállt közösségi oldalán a nagy drámával, amit megspékelt egy képzeletbeli párbeszéddel. Tehát a morál bajnoka eltette volna a pénzt, de ezzel, hogy kirúgták, még szintet is lépett a morálbajnokságon. Így csinált magából mártírt. Gondoljuk csak el ezt a helyzetet egy egyszerű CBA-s eladó esetében. Én inkább a CBA-s eladót sajnálnám…
Puzsér egy egyszerű politikai végrehajtótiszt, korántsem független gondolkodó.
A helyzet Tibi atya esetében is világos. Kirúgták a példaképét, független harcostársát. Akivel együtt szolgálsz, azt pedig megvéded, ha támadják. Ha nem is akarja érteni Tibi atya a játékot, mégis ugyanazt játssza. Csak mellé még nagy mellénnyel hazudik és moralizál is.”