A hír ment, a vélemény tagad

„Amúgy ennek a tévécsinálásnak szerintem sincs sok értelme. Csak ezt úgy kell bemutatni, hogy csinálok jobbat, vagy legalább elmondom, hogy milyen lenne a jobb, és nem úgy, hogy megszüntetem. Bárkivel lehet vitatkozni, bárkit lehet kritizálni, de jellemtelen dolog gyilkosság idején triumfálni, és igénytelen táboralapon egyéni teljesítményeket megítélni. Szabad jobban rendezni, mint Ascher Tamás, jobban írni, mint Závada Pál, jobban érteni a kombinatorikához, mint Lovász László, jobb publicisztikákat összehozni, mint állandó jellegű veszekedőpartnerem, Tóta W. Árpád. És szabad jobb riporternek lenni, mint Kálmán Olga.

És akkor itt most álljunk meg. Néha én is bosszankodtam és gúnyolódtam téma- és vendégválasztásán – többnyire a saját műsorában. Ám Kálmán Olga kitanult egy szakmát, és ez föltétlenül megkülönbözteti az avatarok, nicknevek és kamuprofilok mögé bújó, vagy csak a csöndes ismeretlenségbe burkolózó seggfejektől. Saját maga felel magáért és életútjáért. Van. (Vagy volt, de az egy másik fejezet.) Remélem, mindannyian látjuk magunk előtt a fiatal nőt, aki készül egy szerepre, tanul, fejlődik, halad előre – a saját erejéből. (Az összeesküvés- és brancselméletekkel házaló kocsma-világmagyarázókat és Facebook-sutyerákokat most hagyjuk.) Végül legjobb lett a saját területén az országban. Felejtsük el a BBC-vel vagy a CNN-nel való összehasonlításokat, senki nem tehet arról, hogy nem Londonban vagy New Yorkban született. Aki itt él, az itt akar riporter, szerkesztő, újságíró lenni. Kálmán Olga esetleges kudarca pedig azt üzeni: nem érdemes.

Nem egyes személyek, nem politikai nézetek csődjéről beszélünk, hanem szakmákéról. Ahogy értelmetlen a NER-ben jogásznak lenni, mivel a jog a miniszterelnök parancsa, ahogy fölösleges esztétának vagy kritikusnak menni, mert mit ér a műítélet, a szépség kutatása, ahol szép az, amit a miniszterelnök annak tart, úgy ábránd a riporterséget hivatásként kitűzni, hiszen kérdezni azt lehet, amit a miniszterelnök megenged.

Még egy apróság. Noha nem sajnálom őket, de az elkövetkező napokban a Hír tévében sem lesz könnyű dolgozni. Nem lehet leállni, nincs adásszünet. Valószínűleg rengeteg konzervműsorral igyekeznek megoldani a helyzetet. Azt javaslom, rakják be a 2006-os őszi felvételeket Császár Attila tolmácsolásában (»ez forradalom, nem tüntetés, tudja meg a világ!«). Biztos lesz a nézők közt, aki azt hiszi nem felvételről sugároznak, hanem élőben kapcsolnak. Talán végre kimegy a térre.”