Spanyolcsizma

„Június elsején Spanyolországban is új kormány alakult, de nem parlamenti választás eredményeként, hanem a konzervatív kormány parlamenten belüli megbuktatása nyomán. Míg Itáliában kétségbevonhatatlan legitimitással és szilárd parlamenti többséggel rendelkező kormány működik, amely két hónap elteltével a választók hatvanegy százalékának támogatását élvezi – így az olasz politika utóbbi évtizedeinek legnépszerűbb politikai formációja –, addig Hispániában kisebbségi szocialista kormány alakult, amit (a Buñuel és Dalí kultikus filmjének címét adó) az andalúziai kutya sem választott meg! A hiányzó legitimitás és bizonytalan parlamenti konstelláció azonban egyáltalán nem zavarja Pedro Sánchez szocialista pártvezért, aki szintén száznyolcvan fokos fordulatot hajtott végre a bevándorlási politikában: megnyitotta a spanyol kikötőket az Afrikából átszállított migránsok előtt. (...)

A spanyol szocialista kormány a jelek szerint (még) nem veszi észre, hogy – ha jelképesen is, de – már szorul a lábán a spanyolcsizma. Pedig ha »vigyázó szemét« az olasz csizmára vetné, láthatná, hogy a bátor és józan nemzeti önvédelmi politika létezik – mert lehetséges. Még nem tudjuk, hogy a Janus-arcú Mediterráneum végül melyik arcát mutatja Afrika és Európa felé. Fabrice Leggeri, a Frontex vezetője nemrég azt mondta, a migrációs útvonalak alakulását tekintve jelenleg Spanyolország ad leginkább okot az aggodalomra. Nyilván ő is tudja, hogy egykor Tárik ibn-Zijád muszlim hadvezér a róla elnevezett gibraltári sziklánál (Dzsebel al-Tárik) partra szálló seregével pár év alatt elfoglalta a belviszályok miatt meggyengült Ibériai-félszigetet, s egész Európa veszélybe került. De bízzunk abban, hogy a hispánok sem léphetnek kétszer ugyanabba a folyóba.”