Önmagát számolja fel az ellenzék

„Már lassan öt hónapja volt az országgyűlési választás, azonban a jelek szerint az ellenzéki politikusok még mindig nem vonták le a megfelelő következtetéseket, továbbra is azt teszik politikájuk sarokkövének, ami az április 8-i csúfos kudarcukat eredményezte.

A legnagyobb bajban jelenleg a Jobbik és az LMP van, mely pártokokat az elmúlt időszakban sorra hagyták el maghatározó politikusok, aminek hatására mindkét magát XXI. századinak nevező formáció vezetési válságba sodródott. A Jobbik esete talán a legvilágosabb: Toroczkai László, Dúró Dóra, Novák Előd és a többi korábban előtérben lévő jobbikos politikus távozása és a Mi Hazánk megalapítása rendkívül érzékenyen érintette az egykori nemzeti pártot. A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján a választás óta eltelt időszakban több százezer szimpatizánst veszített el a párt. Ha most vasárnap lenne egy voksolás, akkor a legjobb esetben is csupán a szavazatok 15 százalékát szereznék meg.

A Mi Hazánk programhirdetése egyértelművé tette, hogy Toroczkaiék a régi Jobbikot igyekeznek restaurálni, ugyanazokkal a témákkal és ígéretekkel operálnak, amely 2010 környékén a Jobbikra is jellemző volt. Nem szabad szó nélkül elmenni azonban a hitelességi problémák mellett. A Mi Hazánk politikusai április 8 előtt asszisztáltak a Vona Gábor vezette néppárti fordulathoz, sőt Dúró Dóra saját férjének politikai eljelentéktelenítését is ölbe tett kézzel nézte végig, majd azt követően hosszú hónapokon át ott ült Vona Gábor mellett az Országgyűlésben. Kérdés, hogy mindezt a Mi Hazánk potenciális szavazói köre mennyire képes megemészteni, nem inkább a hatalomból kiszorult bukott jobbikos politikusokat látnak-e Toroczkaiék személyében.

Mindez nem vigasztalja a Jobbikot, melynek jelenlegi vezetése másod, illetve harmadvonalbeli politikusokból áll. Sneider Tamás egyáltalán nem médiaképes, pártelnökként szinte teljesen kerüli a nyilvánosságot. A párt szóvivője és megszólalói hozzák a kötelezőt, de mintha rajtuk is látszódna – sőt némelyikük még el is mondja a nyilvánosság előtt –, hogy kilátástalannak tartják a Jobbik helyzetét. Az anyagi és morális válságban lévő pártnak szemmel láthatóan nincsen koherens stratégiája, ennek következtében a jobbikos politikusok egyszerre beszélnek a szociális jólét és a liberális értékek fontosságáról, dörgölőznek a baloldalhoz és követelik például Nagy Imre szobrának a szoborparkba vitelét. Egyszerre akarnak balliberálisok és nemzetiek is lenni. A kettő ugyanakkor egyszerre nem megy, a világos értékválasztás hiánya tovább fogja errodálni a párt szavazói bázisát.

A Jobbikhoz hasonlóan az LMP is komoly vezetési válsággal küzd, jelen pillanatban senki sem tudja, hogy ki fogja vezetni Keresztes László Lóránt mellett a pártot. Az elmúlt hetek eseményei végképp bebizonyították, hogy nem lehet más a politika, a bázisdemokratikus alapon szerveződő pártok működésképtelenek és bomlásra vannak ítélve. Nem véletlen, hogy az ilyen alapon működő LMP ment át a magyar politikatörténetben a legtöbb pártszakadáso. Karácsony Gergely, Jávor Benedek, Schiffer András és a többi meghatározó politikus távozása mögött is az elvi nézeteltérések mögött a párt strukturális hiányosságai álltak.”