„A történelemkönyvek gyakran tesznek említést számos nyugat-európai egyetemről, amik mai napig meghatározó tényezői az adott ország oktatási-gazdasági vérkeringésében. Ha olyan történelmi időszakot veszünk alapul, mint az iparosítás nehéz elmenni a brit egyetemek szerepe mellett. Angol viszonyok között születtek meg a kor modern közgazdasági elméletei Malthus és Ricardo jóvoltából, amik hozták maguk után azokat a tényezőket- a megfelelően képzett, szakemberek-, amik meghatározták azt a régiót. Következésképp a minőségi képzés velejárója a gazdasági, társadalmi és életszínvonalbeli fellendülés. Nyitottabb gondolkodásban nézve párhuzamot vonunk és vonnunk is kell saját magunkra nézve, hogy mi milyen irányban haladunk, melyik lépcsőfok következik.
Középiskola után jobb esetben már tudjuk, milyen irányba haladjunk tovább, de azt nem, hogy a megfelelő úton is megyünk- e végig. Van egyfajta hiányérzet, amiben a külföldi egyetemek már bizonyítottak és ezen nem hunyhatunk szemet.
A saját sikertörténetünket mi írjuk mi döntünk milyen irányban és elég megnézni a Távol-Kelet példáját a '60-as években a »kistigrisek« a Japán-modellt követve váltak annak a régiónak meghatározó tényezőivé.
Ezek az egyetemek nem maradtak meg azokon a szinteken és mai napig tanulnak hogyan lehet innovatívabban az adott kor igényeit kielégítve sikeresen működni. Sikertörténetekről beszélünk, és csak elismerjük, hogy igen ők ezt elérték, és gondolkodás menete általánan itt meg is áll. A fejlődéstörténetük mintaadó volt számos korban, tudásközpontokat hozva létre, amelyeknek egy gát sem volt szabva.
Legyen így most is!”