Gondoljuk újra a politikai aktivizmust!

„Még ha kialakul is egyfajta önmenedzselő baloldali ellenzéki fórum az interneten, problémaérzékenységével és célcsoportja targetálásával evidens módon mond le a nem a politikai és egzisztenciális előnyök, csupán a jól szervezett propaganda révén a kormány szavazótáborához csatolt tömegekről. Arról nem is beszélve, hogy az egyébként magas internetpenetráció ellenére a hagyományos, offline sajtó még mindig milyen erős tematizációs potenciállal bír számos, jól körülhatárolható választási csoportban.

Az ellenzék nem spórolhatja meg egy saját médiahálózat kiépítését. Erre 2002 után az akkori ellenzéki oldalon volt akarat, és Simicska révén persze pénz is. A mai baloldali nyilvánosság nehezebb terepen mozog, finoman szólva is kevesebből. De csak ezáltal léphet ki a Fidesz teremtette mediális és politikai keretek közül, és találhatja ki magát mint majd egy távoli és leendő kormányváltó erőt.

A kormányzat az azonnali és átgondolatlan, a mediális jelenlétet prioritásként elfogadó ellenzéki megszólalások révén sokszor nem is közvetlen módon szól választóihoz.