Előbb megérteni, azután vitázni

„Az elmúlt három év történései megkérdőjelezik a veszélyérzet indokoltságát: az MTA új kutatóközpontokkal gyarapodott, a műszeres infrastruktúra részben megújult, kiválósági programok születtek, a Lendület program által a brain drain, az agyelszívás is megfordulni látszik. Számos sikeres együttműködés jött létre az egyetemi-akadémiai szféra és az ipar között.

Ezeket a programokat senki nem kifogásolta, pozitív hatásukat reményeim szerint az idő igazolni fogja. Folytatásuk fedezete az új minisztérium költségvetésében szerepel, azt is remélem, hogy ezek nemcsak előrehaladni, hanem bővülni is fognak.

Sajnálatos módon a sajtó a mai Magyarországon meglehetősen polarizált, amit a kormány tesz, az vagy hibás – sőt káros –, vagy zseniális. Mindkét oldalon hisztérikus, kevéssé megalapozott és szubjektív megnyilvánulásokkal találkozom, így a közvélemény érzelmi alapon foglal állást és az objektivitás háttérbe szorul.

Nem lenne szerencsés, ha tudomány és az MTA is belekeveredne ebbe a méltatlan adok-kapokba. Reményre ad okot az MTA elnökének visszafogott nyilatkozata, amely a tárgyalásokra helyezi a hangsúlyt. Azt gondolom, hogy a tudományos élet képviselői és a tudományt finanszírozó kormány együttműködésre van ítélve. Az együttműködés alapja pedig a jóhiszeműség és a tárgyalási készség.”