„Vajon mi történne, ha egy magyar európai parlamenti képviselő úgy készítene elmarasztaló és súlyos következményekkel járó jelentést a holland jogállamról, hogy előtte nem hajlandó fogadni a holland kormány képviselőjét? Mit szólnának a hollandok, ha a magyar jelentéstevő nem válaszolna a holland kormány egyetlen jogi érvére sem és mindeközben zárt ajtók mögött egyeztetne szelektíven kiválasztott civil szervezetekkel, lehetőséget sem adva Hollandiának a politikai vádak és jogi kritikák tisztázására
A Mérce Judith Sargentini-vel készített interjúját olvasva rögtön érthetővé válik, miképp került csúsztatások és valótlanságok tömkelege a Magyarországról készített európai parlamenti jelentéstervezetébe. Ilyen az, amikor egy kevesebb, mint egy 92 ezer szavazattal megválasztott holland zöldpárti EP képviselő akarja magabiztos arroganciával kioktatni a magyar kormányt megválasztó 2 824 647 választópolgárt a helyi politikai és gazdasági sajátosságokról és a demokrácia állapotáról. Az interjúból kiderül, hogy a képviselő asszony nem csak a jogi területen, hanem a gazdaságpolitika területén is otthonosan és magabiztosan mozog. Sargentini azt feltételezi magáról, hogy jobban ismeri a magyarországi befektetési környezet stabilitását, mint a több tízezer magyar embernek munkát adó német cégek. Ezzel nem csak a német befektetőket nézi le, hanem megkérdőjelezi a magyar munkaerő jövőbeli versenyképességét is.
A jelentéstervezet jó példa arra, hogy mi történik, ha valaki az emberektől akarja megvédeni a demokráciát és jogi diploma nélkül a jogállamot. A 2019-es európai parlamenti választás legfőbb tétje, hogy a következő öt évben az uniós intézmények a fikciók és tévképzetek helyett ismét az európai emberek érdekeivel és a valódi problémák megoldásával foglalkozzanak.”