A lángba borult félsziget

„Egyetlen ország volt, amelynek politikai vezetése valódi szimpátiát mutatott a spanyol második köztársaság iránt, nem érdekből, hanem őszintén. Nem a Szovjetunió volt ez, amelynek diktátora álságos hatalmi érdekeket követett, hanem – Mexikó. Az a Mexikó, amely 1917 óta populista úton járt, és olyan szociális intézkedéseket hozott, amellyel jócskán megelőzte a legfejlettebb nyugat-európai államokat is. Alkotmánya kötelezővé tette a munkanélküli-segélyt, a táppénzt, az árvasági segélyt, amelyről még a nyugat-európai államok polgárai sem álmodhattak, nemhogy a latin-amerikaiak. A mexikói Intézményes Forradalmi Párt radikális földreformot hajtott végre az országban. Az 1930-as években a mexikói elnök, Lázaro Cárdenas, az első populista latin-amerikai elnökök egyike kiűzte az amerikai olajtársaságokat. A mexikói forradalom elkobozta az egyház földjeit, és olyan társadalmi erőszakkal lépett fel, amely mása volt a spanyolországi egyházellenességnek. Bizonyos fokig Mexikó azt a szerepet játszotta az amerikai kontinensen, amelyet a Szovjetunió Európában, noha a forradalom egészen más jellegű volt. Egyszóval az ország saját útját követte, de ebbe belefért a Népfronttal való szolidaritás a latin testvériség alapján.

A populisták, a nem kommunista baloldaliak csodálták az 1910-es forradalmat, amellyel Mexikó lerázta a Porfiriato (Porfiriato Díaz diktatúrája) abroncsait. Majd csak Perón Argentínája és Castro Kubája vív ki hasonló respektust a latin-amerikai populisták körében. A Mexikói Köztársaság, amelynek vezetői saját szociális és antiklerikális forradalmuk mását láthatták viszont az egykori anyaországban, pénzzel, fegyverrel, diplomáciai úton segítette a spanyol köztársaságiakat, majd pedig több tízezer emigránst fogadott be az Ibériai-félszigetről. 

Spanyolország félmillió halottal, rengeteg menekülttel fizetett a négy évig tartó öldöklésért. Sztálin elégedett lehetett, hiszen a trockisták és anarchisták jelentős vérveszteséget szenvedtek, Hitler és Mussolini pedig a spanyol nemzeti oldal megmentői szerepében tetszeleghettek. A spanyol demokráciának hosszú időre vége szakadt.”