Újraéledő marxizmus

„Persze nem olyan nagy átváltozás ez az idősebb nemzedék köreiben, hisz ők még Marx gazdaságfilozófiájából, Lenin politikai tevékenységéből, Lukács esztétikájából vagy Gramsci kultúrmarxizmusából szerezték meg első tudományos fokozatukat. Ők még Kassák és a kommunista-anarchista avantgárdnak nevezett művészet értékeit tartották nagyra és követték egykoron. Nincs itt semmi szenzáció – visszatérnek a saját szellemi gyökereikhez, amikor azt látják, hogy a szélsőséges, modern liberális út tényleg zsákutcának bizonyult a kontinensünkön.

Annál ijesztőbb az a jelenség, hogy létezik, pontosabban születőben van egy a húszas évei elején járó, a kocsmákban az Internacionálét éneklő, mindenféle filozófiai zagyvaságokat hadováló, de esetleges tudományos munkára készülő vagy a Marx-emléktábláknál demonstráló generáció. Ha a közösségi oldalakon alakuló, »földalatti«, pontosabban a virtuális térben születő munkásmozgalmakat nézzük, akkor bizony hamar lenyomozható az is, hogy sokszor tényleg huszonévesek szervezik ezeket a csoportokat. Persze keresik a kapcsolatot az öreg harcosokkal, ami talán kevésbé komolyan vehető, ugyanakkor egyre inkább egymásra találnak európai elvtársaikkal. Nos, ez már sokkalta inkább ijesztő jelenség. Persze nem ma, nem a jelenben fog ez a szemünk láttára a felszínre kerülni – de ne felejtsük el azt sem, hogy a holnap hamar eljő. És ha most nem parancsolunk megálljt nekik, akkor bizony feltörnek majd, akár a gejzír.

Fontos látni ugyanakkor azt is, hogy a naiv és valamiféle nosztalgikus ködben a józan eszüket vesztő uniós és nyugat-európai politikusok kezei által (vagy alatt) bizony ébredezik a kultúrmarxizmus is. Mint ahogy félelmet keltő lehet az, hogy az állítólagos »Orbán-diktatúra« keretein belül szintén látható már ez a jelenség. Hivatkozva a vélemény- és gondolatszabadságra, meg sok egyéb komolyan vehető, de visszaélésre is alkalmas szabadságjogra. És – sajnos – megtörténik az is, hogy állami pénzeket megszerezve, a megfelelési kényszerben évtizedek óta szenvedő konzervatív intézményvezetők ódiumából fakadóan és az akadémikusok ölelő karjai közt.«