De legalább ne hazudjanak!

„Legalább ne hazudjanak! 

Nagy Imre szobra nem azért csípi a szemüket, mert – mint mondták– »a Vértanúk tere a gyalogosoké lesz«, vagy mert most jutott éppen eszükbe a Tanácsköztársaság alatt kivégzett áldozatok emlékművének újra felállítása. Nagy Imrével az a baj, hogy baloldali volt, sőt kommunista. Az a baj vele, hogy miatta és társai miatt nem lehet kiradírozni 56-ból a baloldalt. Az a baj, hogy az emléke ellenáll annak a történelemhamisításnak, amely a baloldalt kiiktatja a nemzet történelméből.

Nagy Imre arra jó volt, hogy koporsója hátán Orbán felkapaszkodjon az országos politikába. De már nem kell, már zavar: a miniszterelnök másik irányba halad azon a bizonyos történelmi hídon, amelyen a szobor Nagy Imrét ábrázolja. Igy aztán Nagy Imrét most nem újratemetik, hanem két szóba írva újra temetik. Nem tűnik el rögtön, az kínos volna. Átkerül a Jászai térre, a Marx-Engels szobor helyére. Az ott a mindenféle kommunisták ideiglenes állomáshelye, úton a köztérről a szoborparkba, szobortemetőbe.

Baloldali pártok, akármilyen oldali 56-osok, civilek, ugye lesz élőlánc a szobor körül? Ugye nem Mécs Imre áll majd ott egyedül?

Fájdalom és gyász illeti meg azokat, akik 19-ben a »vörösök« ártatlan áldozatai lettek.(Ahogy a fehér terror áldozatait is, persze az most a rezsimnek nem aktuális.) De a szoborcsere nem róluk szól, ők csak az ideológiailag is alkalmas ürügy. Emlékművükön, ami most Nagy Imre helyére kerülne, van egy nagy kőkoporsó. A rendszerváltás története koporsótól koporsóig halad. Még hány koporsót használnak hatalmi lépcsőként, hány halottból lesz politikai eszköz?

De legalább ne hazudjanak!”