Hányan leszünk (lesznek)?

„Az idei választásokhoz is legalább 114 ezer fő kellene arra a bizonyos külön választói névjegyzékre. A szerbiai önkormányzati minisztérium honlapján már megtalálható az űrlap, amit ki kell tölteni és majd átadni egy bizonyos irodában a községi vagy városi önkormányzatnál. Biztos vagyok benne, hogy idejében értesülünk ennek módjáról, hiszen ahogy a múltban is aktivisták járták az utcákat (és még az idei magyarországi parlamenti választások előtt a szavazás módjáról való tájékoztatás céljával is bekopogtak a magyarnak vélt családokhoz), úgy az őszre esedékes választások előtt is a vajdasági magyar pártok és a választásokban érdekelt szervezetek, csoportosulások biztosan minden alkalmat megragadnak majd, hogy megszólítsák potenciális szavazóikat. S mivel gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy például a mi utcákból felkerekednek az emberek és beutaznak Zomborba feliratkozni, a választói névjegyzékbe való felvételt helyben kell megszervezni!

Egyfajta gyakorlati népszámlálás tekintetében lesz ez érdekes, különösen, ha a statisztika kitenne magáért, és megtudnánk hogy mely korcsoportokból milyen arányban vettek részt a feliratkozáson és szavazáson, hogy arra is következtethessünk, hányan vagyunk és kik hiányoznak.

Persze, a részvételi arány a mostani Magyar Nemzeti Tanács munkájának értékelése is lesz egyben. Egy elgondolkodtató értékelést már hallottam is a minap. Az újvidéki albérletek áráról, a továbbtanulás lehetőségeiről beszélgetve mondta ki egy anyuka, hogy az a magyar fiatal, aki egyetemen akar tanulni, az most igazán megteheti: van kollégium olcsó lakhatási lehetőséggel és van ösztöndíj, ami elegendő a legszükségesebbre, a fiataloknak csak tanulniuk kell. Tudjuk, magyarországi pénzekből főleg, de az ehhez elvezető út a Magyar Nemzeti Tanács...”