Fogyunk

„Mit lehet ehhez hozzátenni? Az emberek élhetőbb országokat keresnek – ha tehetik -, amikor úgy vélik, hogy képességeiknek megfelelően tudnak érvényesülni és méltó életet teremteni maguknak és családjuknak. S bár e tekintetben minden egyéni döntés kérdése, az ilyen statisztikák – és a politikusokhoz is eljutó egyéni problémák tartalma – egy-egy ország politikai vezetését minősítik.

A természetes népszaporulat alacsony szintjéhez képest a népességfogyás tekintetében pillanatnyilag súlyosabb probléma az elvándorlás, ami az egyéni döntéseket túlmenően arról is szól, hogy az ország mennyire magára hagyja a polgárait. A minap hallottam a számomra megdöbbentő hírt, hogy egy újvidéki (szerb) gyógyszerész család (apa, anya, felnőtt gyerekek) végleg kiköltözött Svédországba, mert a két fiú két éve nem talált állandó munkát. A közvéleményt pedig a napokban a szerbiai Niš környékén történt tragédia rázta meg, hogy egy négygyerekes apa, nem tudván elviselni a szegénységet, öngyilkos lett. Az apa számára utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a tartozások miatt kikapcsolták nála a villanyáramot. A szociális szolgálat ez esetben is kihagyott valamit. Bár van a szerbiai kormánynak egy rendelete a rászoruló lakosság ingyenes energia-ellátásáról (állítólag 70 ezer család él is ezzel a lehetőséggel), de a jelek szerint mégsem minden rászoruló tudja igénybe venni. A családsegítés különböző formái valahol mindig csődöt mondanak.

Valójában az a kérdés, hogy mi mindennek kell még történnie ahhoz a fordulathoz, ami élhetőbb országgá teszi a jugoszláv utódállamokat - s hogy ne menjünk a szomszédba - konkrétan Szerbiát. A politika ma már nem ideológia, hanem érdekcsoportok érdekei mentén szerveződik, és tudjuk, hogy aki nincs a csoportban, nem engedik közel a tűzhöz melegedni. Szükséges azonban egy társadalmi háttér is, amibe beágyazódva ezek a csoportok létezni tudnak. Ha nem lesz háttér, mi lesz?”