Az időzített bomba (2.)

„Ez önmagában is sokkoló jóslat, hiszen a Föld biokapacitása, azaz eltartó- és regenerálóképessége már ma sem tud lépést tartani a világnépesség számának és fogyasztásának robbanásszerű növekedésével – ennek jele többek között a növény- és állatfajok gyorsuló kihalása, az erdőállomány vészes csökkenése, az egyre több országot és térséget érintő elsivatagosodás, a vízhiány, az életet ellehetetlenítő mértékű levegő-, talaj- és vízszennyezés, ami elvándorlásra kényszeríti az adott helyen élőket.

Még ennél is aggasztóbb, hogy földrajzilag nem egyenletesen növekszik a populáció. Míg Európában (néhány országot kivéve) a külső bevándorlás ellenére is csökken a népesség száma, addig Ázsiában és még inkább Afrikában elképesztő ütemben nő. Becslések szerint a század közepéig a globális népességnövekedés felét mindössze kilenc ország fogja adni, közülük öt afrikai – Nigéria, Kongó, Etiópia, Tanzánia, Uganda – és három dél-ázsiai (India, Pakisztán, Indonézia). Ez idő alatt legalább kétszeresére – a 2000-es szinthez viszonyítva több mint háromszorosára! – nő a huszonhat afrikai ország népessége. Míg a világon a nők átlagosan két és fél (Európában csak másfél) gyereket szülnek életük folyamán, Afrikában ennek mintegy a dupláját – a 21 legmagasabb termékenységű ország közül 19 Afrikában található, jellemzően fekete-afrikai országok. Legfrissebb adatok szerint Nigerben hét fölött, Szomáliában 6,4, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 6,3, Angolában 6,2, Maliban 6, Nigériában 5,5, Szenegálban 4,9, Kamerunban 4,8 a teljes termékenységi arányszám.

Nyilvánvaló összefüggés van a népességrobbanás és a migráció között, hiszen mint az amerikai Pew Research kutatóintézet kimutatta, a legtöbb afrikai bevándorló a következő országokból érkezik Európába: Nigéria, Dél-Afrika, Szomália, Szenegál, Ghána, Angola, Kenya és Kamerun.

Bár Ghánában kicsivel az afrikai átlag alatt, »csupán« átlagosan négy gyermeket szülnek a nők, a ghánai Peter Turkson bíboros (akit a legutóbbi, 2013-as pápaválasztás során a legesélyesebb pápajelöltek között emlegettek) határozottan azt az álláspontot képviseli, hogy ideje elzárni az Afrikából Európába özönlő migrációs áradatot, s ehelyett a migránsok származási országaira kellene több figyelmet és forrást fordítani. A fekete-afrikai katolikus főpap szerint a népvándorlási krízis gyökere nem Európában keresendő, hanem Afrikában, s a magyar után szerencsére ma már egyre több európai kormány is ezt az álláspontot, illetve törekvést képviseli, legalábbis szavakban. Demográfus és közgazdász szakértők is egyre hangosabban figyelmeztetnek arra, amíg nem közeledik az afrikai (valamint közép- és dél-ázsiai) termékenység az egyszerű reprodukció szintjéhez – a 2,1-es arányszámhoz –, addig nem fog csökkenni az Európára nehezedő migrációs nyomás. Az uniós határok megvédése és a tömeges illegális bevándorlás megállítása hosszabb távon akkor lehet eredményes, ha mielőbb sikerül megállítani Afrika túlnépesedését.”