„A forint és más devizák, köztük a lengyel, a cseh és a román pénz árfolyamát az utóbbi időkben az mozdította meg, hogy az Egyesült Államokban elkezdődött a kamatemelés, és hirtelen hasonló kockázat mellett ott többet lehet keresni, ráadásul az ottani tőzsde is erős és jó profitokat kínál. Elindult a pénz a feltörekvő piacokról – ilyen a miénk is – Amerika felé. Ez tehát nem kifejezetten magyar eset, hanem általános, ráadásul vannak országok, amelyeket nálunk sokkal jobban érint.
A 2003 óta a GDP-jét csaknem megháromszorozó, évi hét-kilenc százalékos GDP-növekedéshez szokott török pénz egy év alatt harminc százalékkal romlott! A magyar forint árfolyamromlása sokáig szinkronban volt a térség nemzeti pénznemeivel; azt se felejtsük el, hogy az euró is gyengült a dollárral szemben.
A dollár erősödését a nemzetközi politikai körülmények is alátámasztják. Irán és Venezuela olajkapacitásainak visszafogása és a két legnagyobb kitermelő OPEC-tag, Szaúd-Arábia és Oroszország magasabb olajár iránti törekvése szintén a dollárt erősíti, hiszen magasabb árak esetén esélyes a hazai kitermelés, ami csökkenti a kiadásokat, tehermentesíti a krónikusan deficites fizetési mérleget. Nem feledkezhetünk meg végül az árfolyamokra épülő nemzetközi politikai aspirációkról sem.
Kormányok meggyengítésére néha sikeres kísérletezés is folyik. Ilyenkor a sanda kísérletezők a pénzérték romlására való érzékenységre apellálnak, és abban reménykednek, hogy hazai pénzeiket eladva lényegében önsorsrontó módon cselekszenek. A sorsdöntő török választások előtt ennek láttuk iskolapéldáját. A török elnöknek a sandaságra külön fel kellett hívnia polgárai figyelmét.
A forint júniusi jegyzésében is látható volt a sandaság, aminek nyilvánvaló célja egy kamatemelés kierőltetése. A jegybank azonban nem eszköztelen. Részint feltárható a spekuláció forrása, részint vannak konvencionális és nem hagyományos eszközök a spekulánsok elkedvetlenítésére.
Egyet azonban kerülni kell; hogy a spekulánsok kottájából fújt zenére táncoljunk. Mi se ezt tegyük, ha már 2012-ben, amikor a veszély sokkal nagyobb volt, sem tettük.”