„Régi politikai szabály, hogy akié a múlt, azé a jövő. Ezzel azonban van egy nagy baj: a múlt nem akar alkalmazkodni a politikai elvárásokhoz, makacsul ragaszkodik önmagához. Ilyenkor a politikus egyszerű trükkhöz folyamodik: számára előnyös múltat hazudik, abban bízva, hogy ha elég kitartóan és elég sokáig teszi, a múltat is birtokba veheti, legalább az emberek emlékezetében.
Hosszú cikkben ostorozza a kormány migránspolitikáját Hargitai Miklós a Népszavában, bevetve az összes ellenzéki trükköt, amelyeket ilyenkor be szoktak vetni. Például a múlt meghamisítását. Ezt írja: »...német szemszögből az egész krízis úgy indult, hogy hézagos regisztrációval, kontroll nélkül ráengedtünk a nyugati határra több mint kétszázezer menekültet, akiket a sakk-matt helyzetbe hozott német kormány befogadott«.
Olyan régen lett volna 2015 szeptembere, hogy a szerző már nem emlékszik az akkor történtekre? Aligha hihető. Sokkal inkább arról van szó, hogy tudatosan hazudik másik múltat, olyat, ami a saját érveléséhez igazodik.”