„És most elmondom, szerintem miről nem szól a Pride és miről igen.
- nem szól arról, hogy mindenki buzuljon be,
- arról sem, hogy több meleg legyen, mint amennyi van,
- sem arról, hogy az egyházak hülyék,
- sem arról, hogy el kell törölni a nemeket,
- nem szól arról, hogy a gyerekeket meg kell rontani,
- nem arról, hogy bárki fel akarná számolni a házasság vagy a család „intézményét”.
Szerintem (vagy inkább: nekem) egy dologról szól, a szivárványról. Ami (nekem) bibliai jel: Istennek az emberrel – minden emberrel – kötött szövetségének a jele. Arra emlékeztet, hogy Isten minden embert szeret, akit teremtett, következésként, valamiképp, mindenkiről gondoskodik. Ha Isten azért nem szeretne, amilyenné teremtett, akkor nem gondoskodó atya volna, hanem egy korlátolt, sötét bunkó. És tök jó, hogy nem az.
Vagyis, csak kinyögöm már: a Pride arról szól, hogy nem kéne szégyellnünk azt, akik vagyunk, és a körülmény, miszerint nem vagyunk egyformák, nem csúnya és nem riasztó, hanem szép.
Szóval mindannyian elférünk a nap alatt, én is, meg te is, ennyi az egész.”