Orbán úr alkotmányt módosít

„Az állam ezentúl védeni fogja a keresztyén kultúrát – Nietzsche műveit betiltják? –, de nem védi majd a zsidó, a muszlim, a fölvilágosító, az ateista, a buddhista, az agnosztikus-szkeptikus kultúrát. Kérdés, mi lesz, ha az olyasfajta reformátusok, mint Orbán Viktor vagy én, egyházunk tanításai szerint kimondjuk, hogy a mise szemfényvesztés, a szentképek és az ereklyék tisztelete szentségtörő bálványimádás (tehát mindenkit határozottan lebeszélünk a csíksomlyói kirándulásról), vagy unitárius polgártársaink fölemlítik, hogy a szentháromsághit merő pogányság és eretnekség. Görögkeleti atyánkfiainak más véleményük van az istenség természetéről. A protestánsok szerint a papság egyetemes, tehát a katolikus hierarchiának keresztyén ember nem tartozik engedelmeskedni, sőt. (Ez a reformáció, amelyet Erdélyben ünnepelt Orbán Viktor, akárcsak a szintén református Kövér László az 1568-ban Tordán meghirdetett vallásszabadságot – ez most kultúraszabadság?)

Igaz: Orbán megmondta, hogy a keresztyénség nem vallás, hanem kultúra (ami a jelenkorban szociológiailag alkalmasint igaz), ez esetben azonban a »keresztyén«: álnév. Kulturális alapon nem lenne tilalmazható a melegházasság (amelyet több külhoni keresztyén felekezet elismer és bátorít, de amelyet az »Alaptörvény« tilt, akárcsak az eurót: a magyar pénz a forint, mondja a gránitszilárdságú szöveg).

A »kultúra« a mai szélsőjobboldali diskurzusban egyszerűen a »faj« vagy az »etnikum« utóda (épp úgy megváltoztathatatlannak tekintik, mint az elődök a »fajt«: ezért nem lehet bizonyos kulturális csoportokat állítólag »integrálni« vagy asszimilálni, s ezért se szabad »idegen népességet betelepíteni«).

A mai szélsőjobboldal nagyon rugalmas: az ilyesfajta elemzésekre egyszerűen tagadással válaszol, de újságaiban már nem riad vissza a fehér maszkulinitás (férfiasság, de inkább: hímség) fölsőbbrendűségének humoros magasztalásától. S attól, ami evvel jár: a katonai erények, a háború dicsőítésétől.

Amint az »idegen« megjelenik az alkotmányban, s megjelenik a vallásfelekezetileg körülírt privilégium (kiváltság) s a társadalom alatti (tilos) lény: tudjuk, hol állunk. Itt valakik megszegték a társadalmi szerződést. A felelősök neve ismert: az elkövetők hangosan hencegnek a tettel. Már csak az a kérdés, hogy az észrevétlen tragédia, amellyel a kutya se törődik, tragédia-e még. Vagy valami más.”