A pávatáncnak vége

„Orbán Viktort a radikálisok ma már világszerte a vállukra emelik, s ő fontosnak is tartja, hogy együtt mutatkozzon velük, ideológiai segédtisztje pedig konferenciára invitálja az alt-rigtht prominenseit.

A már régóta gyökeresen új világrendet vizionáló magyar miniszterelnök viszont okkal tarthat attól, hogy politikájával egyre szélebbre sodródik, s csak remélhető, hogy nem abban a pártcsaládban szeretne újabb otthonra lelni, amely egyébként lelkesen befogadná. Láthatóan fölveszi a kesztyűt, kérdés, hányat tud egyszerre kézben tartani.

Orbán a válság szót akkor vette a szájára, amikor már tudta, hogy az unió a GDP egy százalékának megfelelő, vagyis 350 milliárd forintos költségvetési kiigazítást kér. A velencei bizottság határozatának lényegéről is értesült már, amikor a sok minden mást is magába foglaló Stop Soros törvény szavazását nem volt hajlandó elnapolni. A CEU-val kapcsolatos döntést tudatosan húzza, menjenek maguktól el.

És nincs pihenő, sorban nyitja az újabb frontokat, de sorban kezdi kapni a kemény válaszokat is. Nem elég óvatos? Nyeregben érzi magát? Inkább arról van szó, hogy helyzetértékelése szerint közeledik az útelágazás, most kell »robbantania«, ez már nem a pávatánc időszaka.

Hideg fejjel számol. Ha az Európai Néppárt a Fidesz–KDNP-frakciót tényleg kizárná soraiból, nem pusztán a mostani szavazási matek borulna fel. Weberék 2019 utáni konzervatív többsége válhatna törékennyé, nem beszélve Brüsszel egyre kiszámíthatatlanabb jövőjéről.

Akinek nem esne le a tantusz, annak elhangzik az újabb tromf, Orbán fantáziafutama arról, hogy akár egy menekültellenes, populista tömörülést is szervezhetne a jövőre esedékes EP-választásra, de ő azért inkább azt szeretné, ha a Néppárton belül kapnának primátust gondolatai. Nem véletlen az sem, hogy a kutyaszorítóban lévő Merkel méltatja a magyar határőrizet munkáját, s Berlinbe várja a magyar kormányfőt.”