Egy szegény Németország-szurkoló panaszai

„Akkor mindennek vége és Európa végképp elesett?

Hála istennek nem. Mert van egy másik európai válogatott, ami, bár egészen máshonnan indult és egészen más dimenzióban mozog, a lényeget tekintve mégis egészen hasonló a németekéhez. Egy válogatott, amelyikre először pusztán munkaköri kötelességként figyeltem fel, amikor az Indexben kitaláltuk, hogy a vébére szurkolói blogot csinálunk az összes bejutó válogatottnak, de senki se akarta bevállalni Svájcot. De amit egyre jobban megszerettem, hogy mostanra tiszta szívből szurkoljak nekik.

Svájcot nemcsak azért kedvelem, mert ők még mindig az egyszerre a gyökereire is büszke, ugyanakkor multikulturális, boldog, kozmopolita, liberális Európa hangulatát sugározzák. Hanem azért is, mert lehet, hogy nem mindig ők játsszák a legszórakoztatóbb támadófocit, de pont olyanok, mint mi, magyarok lehetnénk, mármint amilyen a magyar fociválogatott lehetne, ha történelmileg nem bűnözők és politikusok irányították volna a magyar futballt.

És a Nati ezen a vébén még mindig ragyog, sőt ha van egy kis szerencsénk, a legjobb nyolc simán meglehet, utána meg egyszerűen kötelező lesz nagyot álmodni.

Szóval a remény és a Másik Európa azért még nem vesztek el.

Hajrá, Svájc!”