„Innen nézve tehát a fenti számokból alapvetően két következtetés vonható le.
Egyrészt az ellenzéki pártok óriási hibája, hogy nem tudtak nyolc év alatt sem politikai tőkét kovácsolni abból, hogy a kormány által képviselt jobboldali, újraelosztás-ellenes gazdaságpolitika nem találkozik a magyar társadalom elsöprő többségének preferenciáival. Itt ugyanis lenne mozgástér bőven.
Másodsorban az is jól látszik, hogy a társadalompolitikai tengelyen elhelyezkedő kérdések sokkal erőteljesebben polarizálják a társadalmat, mint a gazdaságpolitikai kérdések. Előbbiek tehát több teret engednek a konfliktusnak, a választói rétegek formálásának, így számíthatunk arra, hogy a konfliktusos politizálást tökélyre fejlesztő Fidesz a jövőben is inkább ezeken a területeken fog politikai frontokat nyitni.”