Erre tovább

„Az olasz kormányfő makacssága érthető, hiszen eredményekkel akart hazatérni Rómába. Megállapodni pedig nem volt könnyű, hiszen ha valóban döntéseket kell hozni homályos állásfoglalások helyett, akkor előjönnek a tagállamok közti jelentős érdek- és véleménykülönbségek. Conte számára az volt a legfontosabb, hogy az unió ne hagyja magára Olaszországot, ez pedig az ő olvasatában egyébként a kvótákat is jelenti. Ennek keresztülverésére azonban nem volt esélye. A kvóta okkal maradt ki az előzetes állásfoglalásból is, tudják már az uniós vezetők, hogy felesleges napirendre tűzni olyasmit, amiben egészen biztosan nem lesz megegyezés. Legfőbb ideje elfelejteni ezt a tervet, hiszen egyrészt már megpróbálták, és nem működött, másrészt pedig ebben a kérdésben a visegrádiak hajthatatlanok.

Orbán Viktor szerint a visegrádi négyek fontos győzelmet arattak azzal, hogy a kompromisszumos megoldásként kitalált európai »ellenőrzött központokból« nem fogják szétosztani a menedékkérőket a tagállamok között. Ez valóban fontos siker, ahogy biztató az is, hogy a külső határok védelméről végre megállapodtak. Ahogyan azt Tusk és Merkel is mondta tegnap, az irány jó, tettek egy lépést a megoldás felé, de még nagyon hosszú az út. Az európai emberek azt várják vezetőiktől, hogy védjék meg a külső határokat, a menedékre nem jogosultakat pedig küldjék végre haza – ezt is Orbán Viktor mondta még a tanácskozás előtt. A kompromisszumos állásfoglalás pedig ezen elvárások teljesítésére való törekvésnek tűnik, nyugalomra azonban még nincs okunk.

A vállalásokat ugyanis tetteknek kell követniük, s már többször is megtapasztaltuk, hogy ezen a ponton szokott elvérezni a problémák megoldása Európában. Könnyen lehet, hogy Contét megdicsérik otthon, és Merkel is megússza a kormányválságot, aztán dugába dől minden.”