Még bányászgyerekből is lehet balett-táncos, aki nem feltétlen meleg, s a Jóisten legnagyobb igazságossága, hogy bárhova adhat talentumot.
„A Magyar Idők 2018. június 1-jei számában öles írás jelent meg bizonyos N. Horváth Zsófia tollából. Már az elején megdöbbentett: elaludtam volna három hetet? Hisz a Billy Elliotot, a később rendesen lesavazott musicalt csak június derekán kezdjük játszani… Aztán (számomra, mert az olvasóknak biztosan nem) leesett, hogy egy évvel később írja meg egy tavalyi élményét, ami azon túl, hogy a tegnapi újság semmit sem ér, az emlékek pedig megfakulnak-átszíneződnek, inkább kultúracsináló elővágásként értelmezhető, annak is szánták. Nehogy merszünk legyen ezek után kijönni a produkció új sorozatával, hisz Zsófia ezt kvázi előre megtiltja.
Kimondottan szép, türelmes és a művészettörténet horizontján új fényt hoz az a gondolata, amely egy A hattyúk tava jelenet beillesztése kapcsán arra asszociál: Csajkovszkij muzsikája és ab ovo ez a mű a homoszexualitás propagálására jó csak, és az is csak arra jó, ha egy másik jelenetben, két fiú hülyéskedve lányruhákat próbálgat, majd a végén bohócnak öltözik…
Feljelentem magunkat: minálunk odahaza négy kisgyermek nevelkedik, és nemcsak az fordult már elő, hogy a lányok az anyjuk körömcipőjében csetlenek, hanem olyan is, hogy az én csónakjaimban botlanak. Hova vitetne most engem Zsófia? Azt értem, hogy az Operából el, de hova? Börtönbe, mert vörös csillag is kivetül? De hát a kudarcba fullasztott thatcheri sztrájkok baloldali mozgalmakéi voltak: a bizonyos törvényi tiltás pedig nem arra szól, hogy mondjuk ne lehessen közelit adni egy háborús filmben a szovjet katona tányérsapkájáról… És van még ilyen félreértése jó néhány. (...)
A cikkíró hölgy lesajnáló véleményével szemben még bányászgyerekből is lehet balett-táncos, aki nem feltétlen meleg, s a Jóisten legnagyobb igazságossága, hogy bárhova adhat talentumot. Művészit is – oda is, ahol se vezetékes víz, se gáz, se telefon, se aszfalt, se tömegközlekedés, se közvilágítás. Onnan jövök én is.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Az új színház 2025 januárjában nyílik meg.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Nincsen stabil kormányzás Európa két vezető országában.
Ebből nincs olyan, hogy progresszív, hacsak nem számít annak az, hogyan húzzák meg a kést finoman és ügyesen a torkunkon.
