Hátrafelé nyilaznak

„Van logika abban, hogy miért mindennél sürgősebb visszavonulni a felvizezett Stop Sorossal, és közben nyílzáporral támadni a gyülekezési jogra és a bírói függetlenségre. A kormány az ősmagyar harcmodorral az ősökhöz hasonlóan honfoglalásra készül. Csak éppen tőlünk akarja elfoglalni, megsemmisítve a teljhatalma útjában álló korlátokat. Amelyiket tudja, azt széttöri, amelyiket nem, az alatt inkább átbújik. Az ideológus Fricz Tamás szép szavakba önti – talán hiszi is - a hatalom kiteljesítésének programját: az ú.n. »nemzeti, polgári és konzervatív értékek« (bár azok volnának!) dominanciáját, újabb területekre való kiterjesztését. A cél, hogy »a politikai és a gazdasági után a szellemi irányvonal is megújuljon«. Értsd: a politika és a gazdaság fölött már az előző ciklusokban megszerezték az uralmat (ez volt a »megújulás” első és második felvonása), most az összes többi következik, ami eddig kimaradt. Média, kultúra, bíróság, maradék szabadságjogok.

Sima ügynek látszott az újabb kétharmad után. De jöttek a zavaró repülések. Itthon váratlan erejű tömegtüntetések, amelyek ha ellankadtak is, megmutatták: ugyanúgy újjá is éledhetnek, a hamu alatt nem aludt ki a parázs. Kintről a legtekintélyesebb testvérpárt, a CDU ultimátuma, erősödő uniós hátszéllel: hátrább az agarakkal, a Stop Soros így nem maradhat. Orbánék a két fenyegetésre kétféle módon válaszoltak. Visszakoztak is, támadtak is. Kifelé ártatlanul rebegtetik a szempillájukat: tessék nézni, ez a törvény már nem ugyanaz a törvény. Nem kell mindjárt felkapni a vizet, minek ide Velencei Bizottság, értünk mi a szóból: már ki is vettük a három legnagyobb disznóságot, amit a bizottság is elutált volna. Nem kell regisztrálni a kilövésre ítélt civil szervezeteknek azon a címen, hogy valamelyik szociális, karitatív vagy jogvédő akciójukra kaptak már külföldről is támogatást. Nem kell további működésüket külön belügyminiszteri engedélyhez kötni. Nem kell 25 százalékos büntetőadót fizetniük a támogatás után.

Persze azért néhány szemétkedésre alkalmas gumiparagrafust az előterjesztő bennhagy, és közben tovább rázza az öklét Soros és a civilek felé. Már VI. Bölcs Leó is feljegyezte az ősmagyar harcmodorról, hogy annak részei az »idegtépő haj!-haj! csatakiáltások«. Meg azt is, hogy a magyarok »nem mindig harcolnak nyílt erővel, legtöbbször cselben és titkos lesállásban áll játékuk«. A kormány is cselez. Egyben s másban visszavonul, ott nem tör-zúz, inkább csendben átbújik a korlát alatt: legyen csak meg a törvény úgy, ahogy, ha jövőre az Európai Parlamentben megszaporodnak a hozzá hasonló erők, majd lopakodva visszaszigorítja. Minél kevesebben hisznek majd ott a humánus, demokratikus, európai normákban, annál hamarább.”