Ocsú a búzában

„A 444.hu számol be arról, hogy Spanyolországban újszülötteket raboltak el rendszerszerűen. Az egész ügy Franco idején kezdődött és a ’90-es évekig tartott. A szülőknek azt hazudták, hogy a baba meghalt, majd eladták őket másoknak. Förtelmes történet. Még megrendítőbb, hogy az emberkereskedelem kulcsfigurái a katolikus egyház papjai, apácái voltak. 

Most akkor pálcát kellene törni a katolikus egyház felett? Romlottnak, bűnözőnek kellene kikiáltani a teljes közösséget? Egyáltalán nem hiszem. És nem azért nem hozok ide más egyházi példákat, mert ne terhelné más bűn egyik-másik egyház képviselőjének lelkét, hanem mert éppen másról akarok beszélni. 

A legtisztességesebb közösségben is vannak gazemberek. Családban, sportklubban, egyházban, pártban. Ja, és a menekültek között is, csak hogy másra is reflektáljak. De nem ez a kérdés, mert ez nyilvánvaló.

A kérdés az, hogy közéletünk, a nyilvánosság érti-e, hogy az egyéni- és közerkölcs nem ugyanaz. Hogy a kérdés az, hogy egy rendszer a bűnre épül-e, vagy azt üldözendőnek tekinti. A bűn a rendszer hibája, vagy működtető eleme?

És ezen a ponton Magyarországra érkezem. Kormányok jöttek és mentek. Mindig volt ocsú a búzában. De mi van, ha nincs búza, csak ocsú?
Csak kérdezem...”