Merre tovább, Törökország?

„A több mint két évtizedes uniós csatlakozási folyamat azonban akadozik, még az is lehetséges, hogy Ankara – a jelenlegi uniós zűrzavart látva – már őszintén nem is érdeklődik a tagság irányt. Az akadozás mögött a kétségtelen jogi természetű problémák mellett inkább nyomós politikai gondok húzódnak meg. Törökországban valóban nem alakult ki aktív kisebbségvédelem, a vallási kisebbségek sem önfeledten boldogok, a kurdokat üldözik, a keresztény lakosság aránya pedig két százalékra csökkent száz év alatt, az 1914-es húsz-huszonöt százalékról.

A súlyosabb, politikai természetű gondok között Törökország megváltozott politikai ambíciói kapnak szerepet, egyebek között az Oroszországhoz történő közeledés, ami a NATO szövetségi rendszerét is aggodalommal tölti el. A korábban biztos pontnak tartott, török területen lévő, de Oroszországhoz közel fekvő amerikai támaszpontok húzódnak át Romániába, miközben az oroszok és a törökök keresik a gazdasági együttműködés lehetőségeit, és egyengetik a politikai nézeteltéréseket is.

A két ország közeledése a katonai erőegyensúlyi térképet is felborítja. Teljes biztonsággal a NATO már nem számolhat a törökök, a szövetségen belüli második legnagyobb létszámú, jelentős harcértéket képviselő, komoly páncélos és légi erejével. A legutóbbi, a hadsereg egyes részei által végrehajtott puccskísérlet is arról tanúskodik, hogy megszűnt a kívülről történő hatékony irányítás évtizedes lehetősége.

Visszatérve a Törökország, Lengyelország és Magyarország közötti hasonlatosságokra, elmondhatjuk, hogy mindhárom állam esetében növekvőben vannak azok az előnyök, amelyek a szuverenitás kiteljesedéséből adódnak, így a gazdasági fejlődés, a védelmi képesség és a nemzetérdekű politika. Mindhárom ország változatlanul tagja a nyugati katonai szövetségnek és ezen a státuszon nem is kíván változtatni, kettő közülük tagja az EU-nak is, és mindhárom ország határozottan saját hagyományai tiszteletére építő politikát folytat. De a Törökország által folytatott politika nem múlik el nyomtalanul sem az EU, sem a NATO életében. Ezért nekünk is érdemes lesz a török fejleményeket gondosan követni.”