Az igazi demokraták

„Tehát amikor megfogalmazzuk a kérdést, hogy meddig tűri még el a normalitás világa az abnormális deviánsok erőszaktevését, akkor nem valamiféle primer (ellen)erőszakról beszélünk, hanem a védekezés hatékony és polgári módjáról. Leginkább arról, hogy mikor fogja végre a többségi társadalom kimondani, jó hangosan és ellentmondást nem tűrően ezt az egyszerű és mindennél fontosabb mondatot: Elég volt! Elég volt az abnormális deviancia »demokratikus diktatúrájából«, elég volt a beteg, torz, rettenetes »szabadság zsarnokságából«!

Egyszerűen elég volt belőletek. Nincs rátok szükség, az élet egyetlen területén sem. Mert nem egyszerűen feleslegesek, hanem kártékonyak vagytok. Évtizedek óta nem alkottatok semmit, nem tettetek hozzá semmit a társadalmi értékekhez és jólétéhez, ellenben romboltatok és romboltok, el akartok tüntetni minden értéket, ami a többségnek fontos.

Előbb a hitbéli identitást vettétek el a társadalomtól, aztán a nemzeti identitást, s most készültök bevégezni műveteket a nembeli identitás elvételével. Megtagadtatok mindent, ami összetart egy közösséget, egy társadalmat: Istent, hazát, országot, határokat, családot, tradíciót, históriát, nemzeti és történelmi emlékezetet, az idő teljességét, tradicionális kultúrát, tiszteletet, örökséget, férfit s asszonyt, tekintélyt és tekintélytiszteletet, a kiválóságot és a kiválóság megbecsülését, a hősöket és hősiességet, a természet ­törvényeit és az isteni rendet, az igazi szerelmet, a felelősséget, a valahová tartozás képességét és örömét, a vér kötelékét és parancsát, a származást – és mindezek helyébe nem adtatok mást, csak önmagatokat. Vagyis a semmit.

A nihilt, a beteg és pusztító individualizmust, a beteg és pusztító devian­ciát, a gyermektelenséget és családtalanságot, a szabadságnak becézgetett drogliberalizációt és abortuszkultuszt, az általános halálkultuszt, a mindenféle szexuális tévelygés és betegség piedesztálra emelését, a társadalmi, családi, nemzeti kötelékek szétszaggatását, a torz és az iszonyú ünneplését, a mindenféle idegenség körberajongását, a nemzettelenséget és határtalanságot, a »világpolgárságot«, a piacot, a fogyasztás templomait a lerombolt templomok helyett, a minden vágy kiélésének követelését, az »én és csak én és most ebben a pillanatban« pusztító önzését, minden tekintély és kiválóság és hősiesség gyűlöletét, felelőtlenséget, sőt, leginkább soha semmiért felelősséget nem vállalást, s mindezt erőszak árán is, ha másképpen nem megy.

Így pusztítottátok el a szemünk láttára Euró­pát, miközben semmi másra nem hivatkoztatok, mint Európára. Ezért kell kimondani végre hangosan és félelem nélkül: elég volt! Elég volt belőletek, elég volt az »eszméitekből«, az erőszakotokból, elég volt a világotokból, elég volt a »szabadság zsarnokságából«, elég volt a liberálisok »demokratikus diktatúrájából«. (Hol vannak már a proletárok, Istenem…)”