Nincs szükség a nép kioktatására

A magyar nép elleni gőgös megjegyzések burjánzanak az urbánus terekben a választás után. Amolyan renitens urbánusként arra adtam fejemet, hogy csokorba szedjem a legszaftosabb magyarellenes megjegyzéseket, és még tanácsot is adok a végén: ne akarja senki kioktatni a magyar népet!

A választásokat követően elburjánzottak a jobb esetben csak „vidékiző", rosszabb esetben magyarellenes megjegyzések az urbánus baloldalon. Nem kívánok mindenki felett egyben ítéletet mondani, és biztos vannak baloldali értelmiségiek, akik értelmes konklúziókat vontak le az eseményeket követően.

Nem a teljesség igényével gyűjtöttem tehát össze az alábbi kis gyűlölet-csokrokat, hanem csupán illusztrálni kívánom, hogy milyen gondolatok születtek meg a világhálón (főleg a közösségi médián) az úgynevezett haladó értelmiségtől, az elnyomott, szegény emberek öndeklarált védelmezőitől, máshol „demokratáktól”.

A megboldogult Budapest Beacon Szegő Pétere arról írt, hogy „a nép [akkor boldog] . . . ha megkapja a napi betevő migránsozást, sorosozást, cigányozást, zsidózást, b...zást, illetve ezek tetszőleges kombinációját. Nem vagyok meglepődve, mert nagyjából ezt vártam, csak már undorodni sincs kedvem". Az aurórás Schönberger Ádám arról írt közösségi oldalán, hogy „vagy csalás történt vagy ez az ország, iszonyatosan buta, ostoba, szerencsétlen, fasiszta emberek országa. Kevés, tragikusan kevés kivétellel". Szegő erre odaírta, hogy „ne aggódj, Ádám, nem történt csalás. Csak a második. De másra számítottál?" 

Lengyel László arról írt a Népszavában, hogy „Magyarország nemzeti, társadalmi értelemben megszűnt. Csak a magyarok egymás iránti gyűlöletében létezik". Kornis Mihály szerint a „fidesz- szavazók" „országvesztők", „kártékony romboló senkiháziak. Történelem szemétdombjára valók, mind". „Gyűlöletből éltek, az fog pusztítani titeket!" – címzi több, mint kétmillió embernek. A Hvg.hu-s Révész Sándor szerint a vidékiek „agymosottak", „a legprimitívebb hazugságok széleskörű befogadói", „hűbéresek". Az indexes Földes András azt a kérdést tette fel: „Hogy lehetett ennyire hülye egész Magyarország?", majd meg is felelte, hogy miképp. (Azaz a „hülye" jelző maradt). S végül a 444.hu-s Albert Ákos arra jutott, hogy a vidékiek a Fideszre szavaztak, mert szegények és mert cigányok. (Legalábbis nem tudom másképp értelmezni a Magyarországi Cigánypárt csetényi jelenlétére való utalásait).

Amennyiben egyszerűen a konfliktusok mélyítésében, az „eb ura fakó" hozzáállásban látnám személyesen a jobboldal jövőjét, nem venném a fáradtságot, hogy oktassam ezeket a rengeteg diplomával rendelkező éttermiségieket a világról, de mivel rendes ember vagyok, néhány tanácsot is hozzáfűzök az idézetekhez. Nem reménykedem benne, hogy bármelyikük meg fogja fogadni, hiszen akik így írnak, így beszélnek, azok, felteszem, maguk is politikai, egzisztenciális okokból a konfliktus mélyítésében érdekeltek.

Abban reménykedem csupán, hogy talán néhány fiatal baloldali is elolvassa soraimat, és elgondolkodik azon, hogy ebben a permanens rettegésben és prüszkölő lenézésben, belpesti gőgben és esetenként nyílt magyarság-ellenességben látják-e a baloldal jövőjét. Őszintén remélem, hogy nem: nekik szólnak alábbi gondolataim.

A múlt század értelmiségi mozgásait nagyban meghatározó

Napjaink népi, populista irányvonala (a kettő nem ugyanaz, de mostani okfejtésem kedvéért hajlandó vagyok átlépni az eltérések felett) ugyanis számos, korábban baloldalinak nevezett célt magáévá tesz: gondoljunk csak a harmadik választását nyerő Fidesz-kormány rezsicsökkentéseire, népbarát intézkedéseire, plebejus-demokrata retorikájára, Brüsszel-ellenes „szabadságharcára", stb.

Mára tehát van egy népi oldalunk, amely felvállal számos, korábban baloldali ügyet, viszont nem szélsőjobboldali – állítson bármit is Balázs Zoltán. A népi oldal fő ellenfele ma a migráció, Európa iszlamizálódása. És adott egy urbánus oldal, amely minden tekintetben ugyanebben az önvédelemben érdekelt, hiszen az iszlamizáció nem sok teret enged az urbánus célkitűzéseknek, mint például a szólásszabadság, a tolerancia vagy a kisebbségi jogok. Az iszlamizáció egységfrontba tudná terelni a népi önrendelkezésért küzdő jobboldaliakat és a szabadságjogokért síkra szálló urbánusokat. A kettő közötti modus vivendire is lehetőséget adna, hiszen lehet, hogy a nyugati kisebbségellenességben riasztó példát látva a népi oldal is nyit bizonyos kisebbségek felé, míg az urbánus oldal is felismeri, hogy a nép talán-talán nem a „fasiszta ellenség".

A magyarországi baloldali értelmiségi krém és politikum (tisztelet a kivételnek!) a migráció bagatellizálásában, a 2010 óta zajló diktatúra-építési mantrában ragadt meg. (Felmerül a kérdés, hogy mégis mi a fenével tölti az idejét Orbán Viktor, ha 2010 óta csak épül az a diktatúra, de még nem értünk el oda?) Ahhoz, hogy a fenti modus vivendihez eljussunk, a baloldali értelmiségnek fel kéne ismernie, hogy a nép nem fasiszta, rasszista, gyűlölet-éhes és buta. A nép büszke, hazafias, saját sorsát eldönteni képes, és végtelenül okos. Sokkal okosabb, mint azt a brüsszeli elitek elképzelik.

A problémát alapvetően a népi realitások fel nem ismerésében látom. Minden magát demokratának nevezni merő egyénnek előbb fel kéne ismernie a valóságot és ahhoz igazítania a politikáját. Sajnos egyelőre erre képtelennek mutatkozik az urbánus értelmiség, és a politika-csinálás szerének sűrű adagolásával sem képesek leállni. Amíg így lesz, addig hiába írja Szentesi-Zöldi László, Jeszenszky Zsolt, vagy épp jómagam a baráti tanácsokat annak a baloldalnak, amely képtelen látni az igazságot. (Ritka kivételként tekintek a Mércén nemrég megjelent Éber Márk Áron-cikkre.)

Drága urbánus urak, kollégák, a magyar népet a magyar nép dolgairól kioktatni kívánó megmondóemberek! Amolyan renitens urbánusként adok egy tippet: ne akarja senki kioktatni a magyar népet! A magyar nép köszöni szépen, el tudja dönteni, hogy mit akar a saját sorsával. Hallatja a hangját, és ha ez a hang nem a ti hangotok, akkor önkritikát kell gyakorolni (na, nem a múlt rendszert idéző értelemben, hanem józanul, a tényekre alapozva). Fel kell hagyni a fasisztázással és a mucsai parasztozással, és meg kell hallgatni a népet. És ha őket a migráció érdekli, és nem a dzsenderelmélet meg a habonyárpádozás, akkor őket a migráció érdekli. Ehhez kell igazítani a politikát, nem máshoz. Egy demokráciában semmi másnak nincs értelme, sem pedig legitimitása.