Ezt most fejezzük be

„A politikai valóságról Nagy Gergely Miklós számol be (»Hírösök és gazdagok: Közpénzszivattyú és sötét ügyek az épülő Matolcsy-egyetem körül«, Magyar Narancs, 2018. május 24.): innen kiderül, hogy egy egész várost (Kecskemétet) a magáévá tett (államköltségen) a Matolcsy/Szemerey klán (Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Orbán miniszterelnök meghittje, aki az adófizetők pénzét szórja, de nem túl messzire).

Ilyen hírek hallatán jobb helyeken, jobb időkben a köztévé megszakítja adását, és helyet ad a miniszterelnök megnyugtató nyilatkozatának, aki megígéri az ügy gondos kivizsgálását, és kijelenti, hogy egyelőre nem mond le.

Ugyan. Többek között azért nem gondol ilyesmire a magyar miniszterelnök (ehelyett Steve Bannonnal cseveg), mert Magyarországon nincs ellenzék.

Részben a rendszer hibájából nincs, részben azonban a közélet ellenzéki felének erkölcsi fogyatkozásai miatt. Az ellenzék önzésből és rövidlátásból elmulasztotta világossá tenni, hogy a sajtószabadság a parlamentarizmus része, hogy a veszteseknek és híveiknek a büntetlensége a parlamentarizmus előföltétele, hogy a formális-legális és az informális-illegális (orbáni-jobboldali) hatalom összefonódása a parlamentarizmust illuzórikussá teszi, TEHÁT azt, hogy parlamentarizmus nélkül nincs parlamentarizmus. A reménykedő ellenzéki közvéleménnyel szembeni, rosszul értelmezett lojalitásból még én is úgy tettem olykor, mintha Magyarországon országgyűlési választásokat bonyolítanának le a hatóságok, ami egyszerűen nem igaz – bocsánat, drága olvasók –, bár már jó régen elmondtam azt is, hogy efféléről szó sincs (itt meg a Mércén közölt választási sorozatomban is, pl. itt, amit persze alig olvastak, mert »hosszú«). Mindegy már.”