Kirekesztés és gőg az unióban

„Európa-szerte, így a magyarság nemzettestében is, vadhajtásként nőtt ki egyfajta liberális értelmiségi alapállás. A »nem tetszik semmi«, a »mindenki hülye«, a »minden teremtő cselekvés ócska« attitűdje. Leginkább az internetes média ütőerein érezni ezt. De sajnos, mint minden fogyasztói, haszonelvű és manipulatív anyagi érdekekkel átszőtt társadalomban erre a magatartásra is vannak vevők. Sokszor az egyébként transzcendens normák nélkül sodródó, útkereső fiatalok. (És ma már egyre inkább minden más generáció.) Így az uniós politikusok – eltévesztve a közösség szolgálatának kötelességét, félreértve a helyzetükből eredő példaértékű szerepüket – beállnak az igénytelenné válás egyre hosszabb sorába.

Pedig a történelem nem erre tanítja őket! A görög városállamokban azt az állampolgárt, aki nem tisztességgel foglalkozott a közügyekkel; a hazával és a családdal (nem törődött az Oikosz-szal), nos őt, »nemes egyszerűséggel« csak »idiotosz«-nak hívták kortársai. És ez a jelző, már akkor is igencsak pejoratív volt.

Ha ma az uniós parlamentet nézzük, akkor káromkodó liberális vezetőket, agresszívan gesztikuláló, kétes magatartású és előéletű közszereplőket láthatunk.

A liberális politikus prototípusa ő, aki egykor lázadó marxista, majd idősödő gyermekmolesztáló ficsúr lett, s aki ma is oly büszke szabados életvitelére. Most pedig a »bölcsek kövének« kizárólagos birtokosaként, stigmákat süt emberekre. Ki nem liberális, vagy nem ért egyet saját zavaros elveivel az »fasiszta«, de legalábbis »antidemokrata«. Vagy »putyinista«.

És ez történik Magyarországon is. A liberális értelmiség és a politikusi garnitúra – a magaslóról ítélkezik élők és holtak felett. Ki a demokrata, s ki a kirekesztő? Ki az emberi jogok védelmezője, s ki az eltiprója? E kérdések járnak körbe, nem pedig a bevándorlás problémája.

De miközben jogtalanul ítélkezik a gőgös uniós politikus, talán maga sem veszi észre, hogy mérhetetlenül igénytelen stílusban teszi, néha lealacsonyító, az emberi tiszteletet és méltóságot bántó módon. Mert teheti. Hisz övé (legalábbis úgy hiszi) a nyilvános közbeszéd territóriuma.”