„Tudom, hogy genderisztánban és a gyermekeket egyednek nevező országokban, a nemek közötti egyenlőséget nemiség nélküli robotok nevelésében elképzelő, minden nemzeti karaktert nélkülöző, migránsok importálását fontosabbnak tartó világban lassan nem értelmezhető a család vagy a szülőség fogalma. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy olyan fiatalok támadják beszédeikben ezeket a fogalmakat, akik saját bevallásuk szerint meg akarják menteni az országot. Ehelyett azonban a megtévesztett fiatalok és az unió vezetőinek beszédeit hallgatva azt tapasztaljuk, hogy inkább a fennmaradástól akarják megmenteni Európát és a kontinens nemzeteit.
Sok mindenért lehet kritizálni egy kormányt, sőt kell is kritizálni a józanság megőrzése és az irányok megszabása érdekében, de ez még nem azt jelenti, hogy minden ellen szót kellene emelni. Az ilyen típusú, kategorikus, érvek nélküli elutasítás eredménye ugyanis a jelen politikai környezet is.
A balliberálisok a mostani családpolitikát nem azért utasítják el, mert nem visz előre, hanem mert azt az Orbán Viktor vezette kormány hozta létre. Ezért nem jó, és csak azért sem fognak gyereket vállalni. Pedig úgy tudtam, ők új kiegyezést akarnak a forradalom mellett. Vagy ez a kiegyezés és párbeszéd csak bizonyos csoportokra vonatkozik? Elvégre kiegyezésnek nyomát sem látni, pedig pont egy ilyen, az egész nemzetet érintő témában elkezdhetnének már engedni, azt javaslatokkal támogatni, és építeni a jövőnk érdekében.
A család és a gyermek ugyanis a nemzet megmaradásának alapja és feltétele, nélküle nem tud létezni és nem képes erős maradni egyetlen ország sem. Ez nem kényszerítés, nem visszavezetés a sötét középkorba, és nem is a nők elnyomása. Ahogyan Winston Churchill megfogalmazta: »Kétség sem fér hozzá, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak«. Ezek azok az alapok, amelyekre egy nemzet épül. A mi nemzetünk.”