Az Orbán-beszéd, avagy megszólal a történelem

„Orbán kísérlete azért egyedülálló, mert azt mondja ki, hogy a nemzeti és európai történelmi folytonosságok fenntarthatók a múlt tragédiáinak megismétlése nélkül. Ezért, noha beszédében a magyar történelmi tapasztalat és öntudat szólal meg, szó nincs itt restaurációról, pláne nem revansról a múltban elszenvedett sérelmekért. Szó van inkább egy önmaga sorsát európai kontextusban újrafogalmazó nemzetről.

Az Orbán-féle keskeny út abban áll, hogy a liberális demokrácia korszakával szemben ki merte mondani a kereszténydemokrácia alternatíváját, de úgy, hogy közben nem hagyott kétséget afelől, hogy a cél messze nem a múlt egyszerű lemásolása és ismétlése. Ezzel persze nem kis kockázatot vállalt magára, hiszen nem kétséges, hogy a mai liberalizmus domináns része a nemzeti és keresztyén közösségi tudat jelenségét valósággal démonizálja.

S hogy e küzdelemben kinek lesz igaza, majd a történelem eldönti. Ami engem illet, azt gondolom, hogy Orbán sokkal jobban képes érzékelni a történelmi mélyfolyamatokat, mint nem egy kortárs európai politikus. S ha a hatásának a titkát keressük, abban találhatjuk meg, hogy azért képes megszólítani hazai, sőt külföldi emberek millióit is, mert államférfiúi szinten újrafogalmazza azt a mélységesen mély történelmi közösségi identitásalkotó tudatot, amelyben való részesedés a nemzetetet nemzetté teszi, Európát pedig Európává teszi.

Na, ezért volt súlyos ez a beszéd.”