Ezt kell szeretni

„Tehát maradunk, és tűrjük a káros, sőt bűnös politikát. Van, aki meg se mukkan, van, aki beletörődik abba, ami van: egy ember szava úgysem számít, lehetne rosszabb is, ez van, ezt kell szeretni. Az elnök kijelenti, hogy máris minden nagyszerű, az egész világ minket irigyel. Bár a gazdaság valóban elég jól teljesít (főleg a gazdagok örömére), és a sajtó szabadsága példamutató, szinte minden más hanyatlik. Talán leginkább az infrastruktúra. Rozsdás hidak alatt mászik előre a vonat Washington és New York között. Az iskolák egyre kevesebb pénzzel gazdálkodnak. Az egészségügy továbbra is elsőrangú – a tehetősebb többség számára.

Engem leginkább a külpolitika zavar. Nem mintha a múltban minden tetszett volna. Emlékszünk a hibákra és a bűnökre, de én arra is, hogy több évtizeden át Amerika óriási terheket vállalt a relatív béke fenntartásáért. Volt ebből előnye? Önzésből tette? Is. Aki azt mondja, hogy csak önzésből, az felejt, vagy nem ismeri Amerikát. Ám akárhogy volt is, most másképp van. A még ma is a világ vezető hatalmának számító ország egyre inkább magára maradt. Az ön-izoláció tanúi vagyunk. Az Amerikába vetett bizalom Obamáék óta 75 százalékkal csökkent Németországban, 71 százalékkal Dél-Koreában, 70 százalékkal Franciaországban. Nem csekélység.”