A válság emléke él

„Az egykori devizahitelesek hangulata feltehetően a hullámvasútra emlékeztet. A reménytelenség és az időnkénti bizakodás váltja egymást, bár az idő múlásával már csak az örök optimisták hisznek abban, hogy a bankok, élükön a lényegében a nálunk önmaga kincstárnokaként viselkedő MNB-vel orvosolják majd az árfolyamok elszabadulásából eredő veszteségeiket. Az adósságcsapdába belezuhantak és a felduzzadt tartozásaikat szorgalmasan fizetők manapság már főnyereménynek tekintetnék, ha egy kedvező fordulattal minden jóra fordulna. Ebben ép ésszel bízni azonban aligha lehet.

De ha minálunk befullad a jogorvoslatnak minden csatornája, mentsvárnak időnként szóba jöhet a luxemburgi Európai Unió Bírósága, bár a Fidesz-kormány mindig is élen járt abban, hogy elszabotálja a számára kedvezőtlen ítéleteket. (Ezt viszonylag gyakran megteszi.) Éppen ezért – és mindennek ellenére – nagy várakozás előzte meg az európai bíróság tanácsnokának álláspontját. A szakértő egy magyar táblabíróság kérdésére egyértelműen kimondta: vizsgálható, hogy az árfolyam-kockázatról megfelelően tájékoztattak-e a magyarországi pénzintézetek, és ha nem, akkor tisztességtelen a következmények teljes áthárítása az ügyfelekre. Vagyis nem lehetett volna a devizahiteleseket arra kötelezni, hogy az elszabadult árfolyamokból eredő összes terhet maguk viseljék. Egyértelműbben: a tisztességtelen feltételek nem kötelezhetik a fogyasztót a fizetésre.”