„Az értéksemlegesség fogalma feltehetőleg az egyik legpusztítóbb, legmérgezőbb kifejezés a nyugatias modernitás önmeghatározásra szánt fogalomkészletében. A történelem ugyanis elég megrendítő módon jelzi számunkra, hogy nem lehet ennél képtelenebb állítás. Nincs, soha nem is volt, és eleve nem is létezhet olyan társadalom, emberi közösség, amelyet ne a lelki, erkölcsi, szellemi értékek masszív talapzata tartana meg.
Ez mozgatja azokat a normatív struktúrákat, amelyek meghatározzák, hogy az adott emberi közösség milyen módon teremti újjá önmagát anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi értelemben egyaránt. Aki értéksemlegességről beszél, az vagy végzetesen tudatlan, vagy végtelenül cinikus, hisz az értéksemlegesség nem létezik, nem létezhet. Amit a világot ellenőrzése alatt tartó globális véleményhatalmi diktatúra urai értéksemlegességnek mondanak, az valójában az általuk fenntartott rend, az általuk mesterségesen felépített hamis szükségletek kielégítésére alkalmas anyagtömeg engedelmes létrehozására és elfogyasztására való késztetés folyamatos újratermelését biztosító rend.
Ez a rend kizárólag a primitív fizikai szükségletek kielégítésére való szüntelen törekvésnek, mint a világ legfőbb lényegének az elfogadtatására épül. Az állam s egyház szétválasztása tehát egyáltalán nem értéksemlegessé tette a nyugatias modernitás világát, hanem egy olyan rejtett, következésképp beazonosíthatatlanul mindent szétroncsolni képes értékrend diktatórikus hatalmát építette ki, amely az egész már teljesen elnyugatosított világot, de legfőképpen az európai keresztény fehér ember kultúrájának maradványait is elpusztítással fenyegeti.
A kereszténydemokrácia az egyetlen esély ennek a pusztításnak a megállítására vagy legalább lelassítására mai világunkban.”