Miért „kollaboránsozzuk” Schiffert?

„Plusz nekem ne próbálja senki azzal legitimálni Schiffert, hogy milyen a Gyurcsány: másként kártékonyak, Gy. nyilván nagyságrendekkel jobban, de ez már túl is megy azon a határon, hogy foglalkozzak vele. Ha úgy vesszük, a »karaktergyilkolás« az adekvát tisztelet jele, amelynek Gy-nyal szemben már évek óta semmilyen formáját nem gyakorlom. A tisztelt értelmiség meg felhánytorgathat nekem mindent, de semmi felelőssége a saját morális és szépérzékének ápolgatásán túl, ami mondanom sem kell, politikailag teljesen terméketlen. Orbánnak nem véletlenül volt az (első) Rubiconja, hogy még 1992-ben kilépett a kártékony értelmiségi fecsegésből és azóta a saját értelmiségét is csak szolgaként/beszállítóként tartja. Ha valaki le akarja győzni Orbánt, neki is az lesz első észrevehető gesztusa (noha ebből nem következik az értelmiség későbbi megalázása). Én próbálom ezt egyre komolyabban venni. 

A közéleti, írogató értelmiség ebben az országban még sosem oldott meg semmilyen politikai problémát, csak elmélyítette, legfeljebb szétbeszélte őket. Nincs valós – koherens és kiegyensúlyozott – képe az országról, és amikor ezt mondom, a látható (ellenzéki) összértelmiségi produktumról beszélek, amely valamit fókuszáltan befolyásolhatna. Az értelmiség legtermékenyebb megnyilvánulási formája a kritika (vö. kritikai értelmiség), de mivel ennek (büszkén) se morális vetülete, se politikai programja (implementációs logikája) nincsen, a tényleges politikában csak romboló. Nothing actionable. Nem a zsemle kicsi, hanem a szájak nagyok.”