Jégmezők hősei

„Mindeközben odakint a téren pár száz maki fütyült. Bárki jött, kifütyülték. Meg csúnyákat kiabáltak, ezzel oldották bipoláris depressziójukat, bár lehet, hogy inkább a mániás diagnózis a helytálló, annak tünetei ugyanis ezek: fokozott önértékelés, csökkent alvásigény, fokozott beszédkésztetés, gondolatrohanás, könnyen elterelhető figyelem, szokatlanul felfokozott aktivitás, nyugtalanság, kritikátlan, meggondolatlan cselekedetek.

Esetükben persze inkább fokozott ordításkésztetés és gondolattalanságrohanás a helytálló fogalmazás, de a többi stimmel. Szóval délutánig nézték a távozó autókat és embereket, ezek láttán artikulátlanul ordítoztak, aztán amikor a takinéni is elment, ők is megpihentek. És következett az este.

A lopakodó sötétség előtt pedig 2-3 ezer tüntikéző ismét kiment a térre. Ugyanazok, mint mindig, csak kevesebben. És ugyanazok elmondták ugyanazokat a hülyeségeket. A Jóisten hallgatta egy darabig, aztán megunta, és elküldte dühös angyalait jégeső képében.

Aztán mindenki szétszaladt. A »rendszerváltás« érdeklődés hiányában és a jégeső miatt ismét elmaradt.”