„Ezzel a történettel az a gond, hogy kivételes. Igazából a legnagyobb baj Magyarországgal az, hogy nem működik. És ez nem is politikai kérdés. A nem-működő ország mindenkinek rossz. Senki nem élvezi, hogy lehetetlen parkolni a fővárosban, hogy lerobban a tömegközlekedés, hogy a budai Várban (!) nincsen használható közvécé, vasútállomásokról vagy bíróságokról már ne is szóljunk, és végképp hallgassunk a kórházakról és rendelőintézetekről.
Ami kerek, felemeljük és visszük, ami pedig szögletes, gurítjuk. Mert mikor indul cammogó útjára a kukáskocsi? Naná, hogy a reggeli csúcsforgalomban, hogy a rosseb egye meg. Az iskola körüli burkolatjavítást a nyári szünetben végzik el, ugye? Nem, tanévkezdéskor látnak hozzá. Mikor vannak nyitva a posták, hivatalok, bankok: öt óra után, esetleg kora reggel? Á, hiszen akkor bármelyik nap el lehetne intézni bármit. (Sőt, a péntek valami misztérium folytán megrövidül, és kettő-háromkor minden ügyfélszolgálat bezár.)
Érdekes, ha a szolgáltató vagy a hivatal akar tőlünk valamit, az ügyintézés gördülékeny. Felhívnak, hogy az internetcsomagod helyett most kaphatsz egy másikat, csak egy kicsit lesz drágább, viszont sokkal jobb. Oké, mondod, és másfél perc alatt telefonon megkötitek a szerződést, következő héten már fizeted a magasabb összeget. De a net lomhább, mint valaha. Telefonálsz: hívásod fontos számukra, pillanatnyilag minden ügyintéző foglalt, viszont meghallgathatod a Kis éji zenét gépzongorán harmincszor. Ha felveszik, nem értik a problémát, az ő részükről minden rendben, de add meg a számodat (!!!), a karbantartó kolléga jelentkezni fog.”