A viszkető tenyerekről és a tüntetőkről

„Örömteli volt látni, hogy a rendőreink mennyire türelmesen, mennyire szakszerűen végzik a dolgukat, miközben a tüntetők egy része vadul diktatúrázik. Sokkal türelmesebben, mint bármelyik másik demokratikus országban.

Lezajlott a harmadik tünti is, és bár úriember nem szívesen rúg bele a földön fekvő, vesztes ellenfelébe, azért egy-két keresetlen sort mégis szentelnék a kedden megrendezett tragikomédiának. 

Még a tüntikécske előtt történt pár nappal, hogy a Simicska Lajos által megvett és milliárdokkal feltőkésített párt jó előre bejelentette, hogy ők bizony le fogják bontani a kerítést. Pardon. A kordont. 

A hatóságok erre azzal a huszáros csellel válaszoltak, hogy nem is húztak kordont a Parlament elé, mindössze kiállítottak pár pirospozsgás arcú, vidám rendőrt, akik kedvesen szalutálva beengedték a néppártosodva masírozó jobbikos urakat. 

(Majd fél órán belül a tüntetni vágyók is beszökdécselhettek a Kossuth térre.)

A rendőrök felszerelését meglátva, több balliberális médiamunkás is elkezdett csuklani, majd hitetlenkedve megállapította, hogy minden jel arra mutat, hogy mégsem szériatartozék a vipera és a símaszk a hatósági rekvizitek között, viszont az azonosítójel nagyon is. A Rejtő Jenőért kiáltó menetet Sneider Tamás volt szkinhedvezér vezette, ami azért is volt különösen bájos, mert a politikatörténeti tankönyvek még sosem jegyeztek fel olyan esetet, mikor az exkopaszok díszmagyarban mentek vasazni. 

Persze, mi mostanában meg sem lepődünk az ilyen típusú furcsaságokon a Jobbik háza tájáról, hiszen az identitását és gerincét vesztett párt környékén manapság teljesen szokványos eseménynek számít, ha olyan szivárványmintás pólós rasztafárinak, esetleg ultrafeminista, migránssimogató paprikakingáknak a műveire pogóznak a párt szimpatizánsai – árpádsávos zászlóval és 21 lyukú, fehér fűzős, Dr. Martens bakancsban izzadva –, akik a melegházasságról és a kerítés lebontásáról ének..izé.. ricsajoznak. 

Természetesen a politikai paletta másik oldalán is megtalálhatóak hasonló típusú  futóbolondok. A rasszizmus ellen petíciózó sarló-kalapácsos vagy Che Guevara-pólós, szélbalos punkok kidagadt erekkel szoktak cigányozni, és a jobboldaliak esetében ugyanezeken a tüntetéseken mindig fontosnak tartják megjegyezni, hogy szerintük diktatúra van Magyarországon. (Mit van? Tombol.)

Demokráciát követelnek, miközben kommunista diktátorokat és diktatúrákat dicsőítenek a pólóikon és a zászlóikon. 

Olyan emberekről írni, akik ötágú vörös csillaggal demonstrálnak a demokráciáért, nem igazán bír sportértékkel, ráadásul nem is tartozik a politikai publicisztika műfajába. Sokkal inkább az irodalmi abszurdhoz kellene sorolni. Ahogyan például abban is biztos vagyok, hogy a diktatúrákat éltető pólókban tüntikézőknek sem megismételt választásra, hanem egy jól felkészült egészségügyi szakemberre és pár olyan általános iskolai tanárra lenne szükségük, akik tisztáznának néhány elemi fogalmat, többek között elmesélnék nekik, hogy ki volt az a Sztálin nevű figura, és hogy ez a kivételesen békés, kommunista diktátor, hogyan tudott eltüntetni a föld színéről kb. 40-50 millió olyan embert, akik az általa megálmodott kommunizmus magasztos eszméjének nem minden apró részletével értettek egyet.”